előző nap
következő nap

„Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel!” 4Móz 24

1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát, 2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke, 3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, 4 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 5 Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel! 6 Mint hosszan elnyúló völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok. 7 Kicsordul a víz kútjai vödréből, vetése vízben bővelkedik. Királya hatalmasabb Agágnál, és királyi hatalma fölemelkedik. 8 Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. Megemészti az ellenséges népeket, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. 9 Hever, fekszik, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! 10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket! 11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól. 12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, 13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond az Úr. 14 De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor. 15 Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme, 16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 17 Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának. 18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel. 19 Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit. 20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége. 21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked. 22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr. 23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta? 24 Hajók jönnek Kittím partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is. 25 Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.

Bálám vallást tesz. Eldöntötte a szívében, hogy nem próbálkozik több varázslással. Isten Lelke által megnyílt szemmel néz Izráel sátraira, és csodálatos kerteknek látja őket: „Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel!" (5). Hiába Bálák haragja, a varázslás díjának elvesztése, Bálám már csak Isten Lelke által tud beszélni. A prófécia igaz. Kitölti Isten az ő Lelkét ifjakra és vénekre (Jóel 3). Adjuk oda magunkat erre teljes szívvel, teljes lélekkel, vágyakozva!

RÉ 480 MRÉ 344

„Ne részegedjetek meg…” (Efézus 5,18–20) Efézus 5,18–20

(18) „Ne részegedjetek meg…” (Efézus 5,18–20) „Lenni” nehéz! Az ember folyamatosan tudatmódosítást végez, hogy kibírja… Vannak, akik lerészegednek, nemcsak italtól, hanem pótcselekvések ezernyi „kapszulájától”, a folyamatos inger és tevékenységmániát is ide sorolva. A „lelki és hitbeli” részegség is lehet pótcselekvés. „Mindig gyanakodva tekintettem a rajongókra!” – említette nekem az egykori lelkészem. Isten Igéjének határozott parancsa, hogy ne részegedjünk meg semmitől: se italtól, se eszmétől, se igazságtól, se tantól, se vallástól, se teológiától, se a szép, tehetséges és okos emberektől… Isten Lelke járjon át bennünket, mint a víz a medencét, nem hagyva ott egyetlen milliméternyi száraz helyet sem. Ha az Ő Lelke tölt el bennünket (Mikeás 3,8), akkor nem leszünk szomjasak, nem leszünk kiszáradt életű, rideg emberek, de nem is részegedünk meg semmitől és senkitől. A józanság Lelke (2Timóteus 1,7) az Urat teszi életünk „tartásává”: Őt magasztaljuk, Őt dicsérjük, Őneki adunk hálát; – hogy hitben ne csupán kibírjuk a létet, hanem éljük azt, már itt, az örök élet örömében, nem gonoszan, nem közömbösen, de nem is túlbuzgó, „hívő tudatmódosítással”.