előző nap
következő nap

„Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól” 4Móz 25

1 Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, 2 mert ezek meghívták a népet isteneik áldozati lakomáira. A nép velük evett, és leborulva imádta azok isteneit, 3 és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen, 4 és ezt mondta az Úr Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az Úr előtt, hogy elforduljon Izráelről az Úr izzó haragja. 5 Mózes tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek! 6 Éppen akkor jött egy izráeli férfi, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára, amikor azok a kijelentés sátrának a bejárata előtt sírtak. 7 Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség soraiból, dárdát fogott a kezébe, 8 bement az izráeli férfi után a sátor belsejébe, és hasba szúrta mindkettőjüket: az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól. 9 Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük, s ezért nem semmisítettem meg Izráel fiait felindulásomban. 12 Mondd meg tehát: Íme, az én békességem szövetségével ajándékozom meg őt: 13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mert haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért. 14 Annak a megölt izráeli férfinak a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimrí volt, Szálú fia, Simeon egyik nagycsaládjának a fejedelme. 15 A megölt midjáni nő neve pedig Kozbí volt, annak a Cúrnak a leánya, aki a midjáni törzsek egyik nagycsaládjának a feje volt. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Támadjátok meg a midjániakat, és pusztítsátok őket, 18 mert ők is ellenetek támadtak, amikor aljas tervet eszeltek ki ellenetek Peór révén és húguk, Kozbí, a midjáni fejedelem leánya révén, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján. 19 A csapás után a következők történtek:

„Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól" (8). Izráel népének megtetszett a pogány áldozati ünnepek féktelen mulatsága, a kultikus paráznaság gyakorlása, az idegen isten előtti hódolás. Végül huszonnégyezren haltak meg az Istennel való szövetségszegés következményeként. Áron főpap unokája, Fineás határozottan döntött, és cselekedett. Róla mondja az Úr: „...elfordította haragomat Izráel fiairól..." (11). Isten Fia, Jézus Krisztus az, aki Isten haragját elfordította rólunk, és bűneink büntetését elszenvedte, „...engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,8). Áldjuk őt ezért naponta!

RÉ 119 MRÉ 119

„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Efézus 5,21–33) Efézus 5,21–33

(21) „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.” (Efézus 5,21–33)

A FÉRFI ÉS NŐ KAPCSOLATÁBAN Isten teremtési rendje érvényesül.

– 1. A férfi a felelős a rábízott nőért, akire úgy vigyáz, mint a tulajdon testére (28–29), mint a saját szemefényére (1Mózes 2,18–25). Ezért a férfi legyen férfi, feje a feleségnek, a családnak, felvállalva ezt a felelősséget övéiért, amely egzisztenciális és lelki felelősség egyaránt. A felelősség ugyanis mindig szolgálat (23; 25).

– 2. A nő pedig legyen nő, aki a mai modern társadalmak „szabadságolásában” is azt a finomságot, kedvességet, „fészekmeleget” tudja biztosítani, amire csak egy nő képes (24).

– 3. Itt tehát csak a felszínes olvasat lát valamiféle alá és fölé rendelési viszonyt, valójában Isten rendjében, hitben megvalósuló, áldást hozó „nemi szerepekről” van szó (21). Az apostol nem is hoz szóba ezzel kapcsolatosan más lehetőséget, hiszen Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és szolgálatukban megáldotta őket (1Mózes 1,27). Az ember „boldogságának” forrása, az Istentől megáldott házassága. Minden borul, ha ez a legfontosabb „terület” nem rendezett.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázat

– 4. Az apostol a házasság képét Krisztus és az egyház viszonyára alkalmazza (32): hiszen ez a kapcsolat, a boldogság maximumának, az üdvösségnek forrása, abban a rendben, ahol Krisztus a fej, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk, a magunk helyén (27; 30). Nem vagyunk egyformák, nem vagyunk „egyenlőek”, de Jézus Krisztus előtt egyformán fontosak és értékesek vagyunk. Isten előtt nincs „demokrácia”, sem a házasságban, sem máshol, mert sokkal magasabb, mennyei szinten valósul meg Őelőtte – az „Ő félelmében” – az életünk (33). Jézus Krisztusban, valójában szeretetben szolgálunk egymásnak (Galata 5,13).