előző nap
következő nap

„...ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” 4Móz 27,12–23

12 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárím-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. 13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeid mellé, ahogy odakerült testvéred, Áron, 14 mert fellázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem mutattátok fel szentségemet előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában. 15 Ekkor Mózes így beszélt az Úrhoz: 16 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. 17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. 18 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, 19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. 20 Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. 21 De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az Úrtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. 22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, 23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan Mózes által megmondta az Úr.

„...ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora" (17). Mózes azt kérte Istentől, hogy egy olyan férfit rendeljen utódjaként, aki minden tekintetben alkalmas a nép irányítására. Amikor Jézus látta a nagy sokaságot, „...megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül" (Mt 9,36). Akiknek nincs pásztoruk, azok védtelenek és szétszóródnak. Milyen öröm, hogy nekünk van pásztorunk, Jézus Krisztus, aki Lelkével vezet minket!

RÉ 96 MRÉ 96

„…milyen helyzetben és hogyan vagyok…” (Efézus 6,10–24) Efézus 6,10–24

(21) „…milyen helyzetben és hogyan vagyok…” (Efézus 6,10–24)

– 1. Az apostol nem panaszol semmit a saját helyzetével kapcsolatban. Azt kéri, a levél végén, alázatos függelékként, hogy azért könyörögjenek érte is. De ebben a kérésben sincs semmi rejtett panasz, a saját konkrét helyzetét illetően, mert az érette való könyörgésre is azért van szüksége, hogy bátran hirdethesse az evangéliumot, bilincsei között is (19–20).

– 2. Ugyanakkor az apostol mégsem játsza el a „panaszmentes hívő embertelen és életidegen mítoszát”. Ezért hozzáteszi, ha mégis valakit igazán érdekel a helyzete, akkor Tükhikoszt, az Úrban szeretett testvérét kérdezzék, aki minden személyeset is elmond (21–22).

– 3. Végül is, hogy ténylegesen mit élhetett át az apostol, az egyértelműen kiderül a „Lelki fegyverzet felöltésének” himnuszából. Itt az ördög mesterkedéséről ír az apostol, a sötétség világának urairól, a gonoszság lelkeiről, azok tüzes nyilairól.

– 4. Pál őszinte, de mégsem panaszkodik. Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22; 23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét!

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Néha úgy KIFAKADNA az ember, mert annyira elég volt… A mai Ige egyértelműen megállít bennünket ebben!

Az apostol nem meggyötört, nem kiégett, hanem tele van bizonyossággal, másokat is vigasztal (22), másokat is erre a bizonyosságra segít (23–24). Megállhatunk, mert az Úr hatalmas ereje nagyobb a gonosznál, és Ő velünk van (Máté 1,23). Vegyük magunkra az Isten fegyverzetét. Ezek „lelki fegyverek”, nem „testiek”: megigazulás, békesség, hit, üdvösség, Lélek, Ige, imádság… (14–18).

– Azt nagy bajnak látom, hogy minket kizárólag a „testi” dolgok „izgatnak” fel: – projekt, pénz, beruházás, pályázat, építkezés, közélet, struktúra, szervezet, stratégia; – meg sok más egyéb… Ezek kellenek, de nagy baj, ha ezek visznek mindent!