előző nap
következő nap

„A kürtzengés napja ez” 4Móz 29,1–11

1 A hetedik hónap első napján tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. A kürtzengés napja ez. 2 Készítsetek égőáldozatot kedves illatul az Úrnak, egy bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt. 3 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok, 4 a hét bárányhoz pedig egytized vékával bárányonként. 5 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul, hogy engesztelést szerezzen nektek. 6 Az újhold napjára előírt égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton meg a hozzájuk tartozó italáldozatokon kívül legyen ez kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 7 Ennek a hetedik hónapnak a tizedik napján tartsatok szent összejövetelt. Tartóztassátok meg magatokat, és semmiféle munkát ne végezzetek. 8 Mutassatok be az Úrnak kedves illatú égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek. 9 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal gyúrt finomliszt legyen: a bikához háromtized vékával, a koshoz kéttized vékával, 10 a hét bárányhoz pedig bárányonként egy-egy tized vékával adjatok. 11 Egy kecskebakot is mutassatok be vétekáldozatul az engesztelés vétekáldozatán és az állandó égőáldozaton, az ahhoz tartozó ételáldozaton meg a hozzájuk tartozó italáldozatokon kívül.

„A kürtzengés napja ez" (1). A hetedik hónap első napja az újév első napja is volt, amelyet kürtzengéssel hoztak a nép tagjainak tudomására. Amikor megfújták a kosszarvból készült sófárt, mindenki abbahagyta a munkát. Szüksége van ma is Isten népének „szent összejövetelekre", amikor minden erejével arra koncentrál, hogy elfordulva minden „világi" dologtól, odaforduljon teremtő, megváltó és újjáteremtő Istenéhez, az igére figyeljen, imádkozzon és együtt énekeljen. Meg kell szentelni ezt az időt, és különleges ajándéknak kell tartani.

RÉ 448 MRÉ 260

„…épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2,1–12) 1Péter 2,1–12

(5) „…épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2,1–12)

SZÉP EZ AZ IGESZAKASZ, sokat idézzük, magasztos hangon, csak az a baj, hogy engem ez már egyáltalán nem hat meg!

– 1. Levetve az álnok képmutatást, élő kövekként épüljünk fel lelki házzá, a krisztusi alapon, hiszen megtapasztaltuk, hogy jóságos az Úr! (1–5)

– 2. Én azonban csak a kőház építését látom, építkezéseket, beruházásokat. Ez izgat fel itt mindenkit, meg a „saját maga sokféle ügyének” építése… De nem ez a gond, hanem inkább az, hogy közben a lelki ház leépül, a krisztusi alap eltűnik, és marad az álnok képmutatás.

– 3. Jővel, Szentlélek Úr Isten! Döbbenjünk rá, hogy micsoda tisztesség az, hogy mi, akik kegyelmet emberileg nem remélhetnénk, mégis kegyelmet nyertünk (10). Ezért vessük le a testi vágyakat! (11) Itt most ne a szexualitásra gondoljunk; – ugyan! Az semmi ahhoz az önzéshez, álnok képmutatáshoz, kérlelhetetlenséghez, irgalmat emlegető irgalmatlansághoz képest, amivel mi viszonyulunk egymáshoz, itt az egyházban. Nem túlzok! Ne mondd, hogy túlzok. Mert egy sereg konkrét példát árasztok rád. Ha így maradunk, akkor számunkra a megütközés sziklája, és nem a hit fundamentuma az Úr (6–8). Jővel, Szentlélek Úr Isten! Nem maradhatunk így! Hívj ki a sötétségből a Te világosságodra (9), hogy ne szégyenülhessünk meg (9).