9 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 11 válasszatok ki magatoknak olyan városokat, amelyek a menedékvárosaitok lesznek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit. 12 Szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a bosszúálló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. 13 Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. 14 Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén: ezek legyenek a menedékvárosok. 15 Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit. 16 Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. 19 Maga a bosszúálló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad. 20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha ártó szándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, 21 vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy az belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A bosszúálló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad. 22 De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem ártó szándékkal dobta meg valamivel a másikat, 23 vagy ráejtett figyelmetlenségből a másikra egy követ, amely halált okozhat, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét, 24 akkor a közösség ítéljen a tettes és a bosszúálló ügyében ezen előírások szerint. 25 Mentse meg a közösség a gyilkost a bosszúállótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova menekült. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. 26 De ha el meri hagyni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határát, ahova menekült, 27 és rátalál a bosszúálló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a bosszúálló a gyilkost. Nem terheli vér, 28 mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. 29 Ez legyen a törvény rendelkezése mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre! 30 Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez. 31 Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon! 32 De ha valaki menedékvárosba menekült, attól sem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen és a saját földjén lakhasson. 33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta. 34 Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, amelyen laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az Úr Izráel fiai között lakozom.
„…legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját…” (1Péter 5,1–5)
1Péter 5,1–5
(2) „…legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját…” (1Péter 5,1–5)
Arról a nyájról van szó, amelyet Jézus Krisztus tulajdon vérével szerzett (Cselekedetek 20,28), amelynek Jézus Krisztus főprófétaként kijelentette az Isten akaratát, amelyet Jézus Krisztus főpapként megváltott, amelyért Ő királyként most is könyörög, amelyet Ő főpásztorként, Igéje és Lelke által ma is vezet.
Arról a nyájról van szó, akik között élünk. Ez a „nyáj” jelenti a saját gyülekezetünket, mert egy konkrét gyülekezetbe tartozni kell.
De mivel Isten valóságos nyáját, a „láthatatlan egyházat” csak Ő ismeri, ezért mi mindenkire csak úgy tekinthetünk, mint az Ő nyájának bárányaira. Így egész életterünket jelenti a „közöttünk lévő nyáj”: lakóhelyünket, munkahelyünket; – azt a teret, ahol megfordulunk; – az ott élő embereket.
Ezt a közöttünk élő nyájat „legeltetjük”, mint Jézus Krisztus követői.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
A „legeltetés” kifejezés arra utal, hogy a presbiteri tisztség, és minden más „nem lelkészi” szolgálat elsősorban nem tanítói, hanem pásztori feladat.
Ez a pásztori feladat azonban sokféle, a kegyelmi ajándékoktól függően. A szolgálatok sokasága mind ide tartozik.