előző nap
következő nap

„...mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez!” 4Móz 36

1 Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők – Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből –, beszélni kezdtek Mózes előtt, meg a fejedelmek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt, 2 és ezt mondták: Uram, azt parancsolta neked az Úr, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. De uram, azt is megparancsolta neked az Úr, hogy testvérünk, Celofhád örökségét a leányainak add oda. 3 Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségükkel kisebb lesz atyáink öröksége, hiszen az annak a törzsnek az örökségéhez kerül, ahová ők mennek, a nekünk sorsolt örökség pedig így kisebb lett. 4 Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiai számára, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük. 5 Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak az Úr akarata szerint, és ezt mondta: Igaza van József fiai törzsének! 6 Ezt parancsolja az Úr Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, akihez jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való. 7 Így nem kerül át Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másikba. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez. 8 Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen feleségül, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét. 9 Ne kerüljön át örökség egyik törzsből a másikba. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez! 10 Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 11 Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül. 12 József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél. 13 Ezek azok a parancsolatok és előírások, amelyeket Mózes által parancsolt meg az Úr Izráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

„...mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez!" (9). A föld az Úré, de ránk bízta. Felelősséggel tartozunk érte. Ebbe beletartozik az is, hogy a termőföld egy-egy darabjának az integritását, értékét védjük, s ennek van családjogi eleme is. Azokkal a javakkal, amelyeket Isten ránk bízott, az ősök számunkra megőriztek, és az unokáinknak is el kell számolnunk, a legnagyobb körültekintéssel bánjunk.

RÉ 49 MRÉ 49

„A minden kegyelem Istene…” (1Péter 5,6–14) 1Péter 5,6–14

(10) „A minden kegyelem Istene…” (1Péter 5,6–14)

Ez a levél VIGASZTALÓ, BÁTORÍTÓ irat, kisázsia pogányokból lett keresztyén gyülekezetei számára, hogy a közelgő próbatételekben is megállhassanak.

– 1. Ez a levél úgy bátorít, hogy bizonyságot tesz Isten kegyelméről (10), mert ez a kegyelem tart meg bennünket (6–8), hogy megállhassunk (12).

– 2. Csak a feltámadott Jézus Krisztusban bízva, a minden kegyelem Istenére tekintve vállalhatjuk fel akár azt is, hogy „áldozatok” legyünk; – vagyis adott helyzetben úgy álljunk ellent a gonosznak, hogy nem állunk ellent gonoszsággal az emberi gonoszságnak. Hiszen az itteni szenvedés csak „rövid”, ahhoz az örökséghez képest, amit Ő készített el nekünk (10–11).

– 3. Isten megtartó kegyelmének bizonyossága ugyanakkor megerősít és bölccsé tesz e-világ konkrét, hitvalló döntései között is: – mikor kell és lehet, krisztusi módon ellent állni; – és mikor kell megadással várni az Úr szabadítására? (Siralmak 3,26).

– Legyünk alázatosak, imádkozzunk kegyelemért, mert a szenvedésről könnyű beszélni, de egészen más abban gyötrődni…

___

(10) „A minden kegyelem Istene…” (1Péter 5,6–14)

Ez a levél VIGASZTALÓ, BÁTORÍTÓ irat, kisázsia pogányokból lett keresztyén gyülekezetei számára, hogy a közelgő próbatételekben is megállhassanak.

 

– 1. Ez a levél úgy bátorít, hogy bizonyságot tesz Isten kegyelméről (10), mert ez a kegyelem tart meg bennünket, hogy megállhassunk (12).

Erre a kegyelemre hagyatkozunk, alázattal (6).

Ebbe a kegyelembe „vetjük” magunkat a gondok, kísértések, próbatételek, szenvedések idején is (7).

Ez a kegyelem képes ellent állni az ördögnek, amely ordító oroszlánként akarna elnyelni (8). 

Ez a kegyelem tesz szilárddá, noha a kor mohó, félelmetes, sokszor indulatos, gyűlölettel teli, mindenevő „étvágya” láttán, a magunk erejével összeesnénk.

 

– 2. Csak a feltámadott Jézus Krisztusban bízva, a minden kegyelem Istenére tekintve vállalhatjuk fel akár azt is, hogy „áldozatok” legyünk; – vagyis adott helyzetben úgy álljunk ellent a gonosznak, hogy nem állunk ellent gonoszsággal az emberi gonoszságnak.

Hiszen az itteni szenvedés csak „rövid”, ahhoz az örökséghez képest, amit Ő készített el nekünk (10–11).

 

– 3. Isten megtartó kegyelmének bizonyossága ugyanakkor megerősít és bölccsé tesz e-világ konkrét, hitvalló döntései között is: – mikor kell és lehet, krisztusi módon ellent állni; – és mikor kell megadással várni az Úr szabadítására? (Siralmak 3,26).

 

– Legyünk alázatosak, imádkozzunk kegyelemért, mert a szenvedésről könnyű beszélni, de egészen más abban gyötrődni…

– Olyan jó lenne, ha mi, egymás testvérei, testvérként tudnánk ebben bátorítani egymást (12). Hol van a testvéri szó?