„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme...” Tit 2,11–15
„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme..." (11). A tapasztalat és a tudomány nem érte el, hogy az ember elhagyja örökölt és szerzett bűneit, megtisztuljon és visszatérjen a teremtésben kapott jóságához. A nagyot ígérő filozófiák, politikai, technikai és társadalmi forradalmak az ember spirituális gyógyulását nem hozták meg. Megjelent azonban Isten üdvözítő kegyelme. Hozzánk jött, s ez lehet életünkben és halálunkban egyetlen vigasztalásunk.
RÉ 392 MRÉ 421
„Sion felé mutassátok az irányt…” (Jeremiás 4,1–18) Jeremiás 4,1–18
(6) „Sion felé mutassátok az irányt…” (Jeremiás 4,1–18)
VESZEDELEM jön északról! – figyelmeztet a próféta. Ez a veszély a fenyegető Babilon közelségét jelentette, akik ugyan keletre éltek, de csak az északi irányból arra vezető úton érkezhettek meg Júdába.
– 1. A próféta küldetése az volt, hogy Isten Igéjét hirdesse, megfújja a kürtöket (5), figyelmeztessen a veszély nagyságára (6–11), bűnbánatra segítsen (8; 13–18), és határozott bizonyossággal hívja népét a megerősített városokba, azaz az élő Istenhez (5). Nem elég figyelmeztetni, megoldást kell kínálni, nem álmegoldásokat, hanem szabadítást, megváltást!
– 2. Sok idő eltelt Jeremiás kora óta, de a helyzet ma is ugyanaz, mint akkor! Ma is sok veszély leselkedik ránk, és mindegyik a hitetlenségünkből fakad (1–4). Ma is kell a prófétai szó, amely keményen, de féltő szeretettel figyelmeztet bennünket, és az egyetlen megoldás felé mutat.
– 3. De jó tudni, hogy a megerősített város ma is áll, erősebben, mint valaha (6). Hiszen Jézus Krisztus feltámadása által szilárd bizonyosságunk van: hegyen épített, jól látható városunk van. Mi arra tartunk. Bármi történik, mi arrafelé vesszük az irányt, az oda vezető utat képviseljük, hirdetjük, azon haladunk…