előző nap
következő nap

„De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága...” Tit 3,1–7

1 Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. 2 Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt. 3 Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. 4 De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5 nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, 6 akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

„De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága..." (4). Az irgalmas Isten Krisztusban megtestesült és Lelkében ma is jelenlévő kegyelme erővel és hatalommal bír, és a legreménytelenebb munkát is el tudja végezni. Az embert is át tudja formálni, újjá tudja szülni. Ez a reménysége a bűn fogságában élő embernek, s ez a reménysége az ige elkötelezett szolgáinak is. Ennek a tudatában legyünk türelmetlenek a magunk, és türelmesek mások gyarlóságaival szemben.

RÉ 359 MRÉ 240

„Bolond az én népem…” (Jeremiás 4,19–31) Jeremiás 4,19–31

(22) „Bolond az én népem…” (Jeremiás 4,19–31)

A „BOLOND” (’evíl) kifejezés gyakran szerepel a Példabeszédek könyvében is (10,8), hasonló értelemben: Mindaddig bolond az ember, amíg az élő, szabadító, megváltó Istenét meg nem ismeri.

– 1. A bolond ember, a bolond nép esztelenségeket, hitetlenségeket művel: romlást és pusztulást hoz magára és a vele lévőkre (20), minden megrendül az emberi ostobaság által (23–27), és hiába menekülne az ember bárhová, nincs védett hely, nem segít az arany sem (29–31).

– 2. Ez a bolondság valójában az, amit Isten Igéje máshol bűnnek nevez, és aminek következménye a teljes káosz és pusztulás, ami valójában Isten jogos ítélete a bűn felett (28). Ennek a bolondságnak az a természete, hogy az ember bölcsessége is csak ezt a bolondságot és romlást növeli (22). Saját erőnkből csak arra vagyunk bölcsek, hogy rosszat tegyünk. Ahol bűn van, ott rombolás és nyomorúság jár a nyomában. Minél tehetségesebb valaki, annál nagyobb gazember lehet, ha közben meg nem tér.

– 3. Gyötrődjünk egy kicsit ezen a helyzeten, a prófétával együtt, szoruljon el a szívünk, akadjon el a lélegzetünk (19). Kegyelemi állapot, ha tudunk gyötrődni az állapotunk felett. Ez a gyötrődés szabadítás után kiált, Krisztusért könyörög