„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk...” Zsid 4,12–16
Az ige mélyre hatol, és pontosan feltár mindent. Saját érdekünkben kell kitenni magunkat felülvizsgáló erejének állandó igetanulmányozással, bűnbánatra való készséggel (12k). Jézus maga a csoda: Isten Fia, ugyanakkor magára vette az ember minden gyöngeségét. Ebben a testben győzte le a kísértést, így lett megváltónkká (14k). De mivel megismerte az emberi gyöngeséget, kész kegyelmet adni (16). Ezért kell a bűnbánatnak végigkísérnie egész életünket.
RÉ 305 MRÉ 176
„…azok nem tudják megszabadítani őket…” (Jeremiás 11,1–14) Jeremiás 11,1–14
(12) „…azok nem tudják megszabadítani őket…” (Jeremiás 11,1–14)
– 1. Az ember mindig az „egyszerű képletekből” ért. Ennek valóságát ma is tapasztaljuk: – Csak egyszerűen, tömören, látványosan, hatásosan, mint a reklámokban, hogy elérje a címzetteket!
– 2. Jeremiás próféta is kénytelen így megfogalmazni az Úr üzenetét, hátha így meghallják… Ez egy egyszerű képlet: – Isten cselekedett népéért, kérte, hogy Őt imádják, és még nagyobb jutalmuk lesz; – de Isten népe paráznává lett, ezért pedig büntetés jár (1–13). Szomorú, hogy az ember csak az ilyen szimpla tételekből ért, jutalom, büntetés; – de lám, még ezek az egyszerű mondatok sem segítik megtérésre az embert.
– 3. Pedig valóban átok alatt van az életünk, Isten nélkül (3). Minden napunk számos történése jelzi ezt. Az igazán nagy bajban nem segít se arany, se hatalom (12).
– 4. Jézus Krisztus az egyetlen szabadító! Őbenne büntetés és jutalom együtt érvényesül: Ő a büntetést elhordozta helyettünk, hogy üdvösségünk legyen, ami sokkal több minden jutalomnál. Isten nem a szimpla, „hatásos reklám” szerint „működik”, mint a mi gondolataink. Isten ad, mindig a legtöbbet adja, és Jézus Krisztusban az üdvösség már a miénk. Minden valóságos fordulat forrása ez a tény!
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Isten kihozta népét a szolgaságból, és kérte, hogy csak Őt imádják, teljesítsék parancsait, akkor jó dolguk és jutalmuk lesz, végén a tejjel és mézzel folyó föld is az övéké lesz (1–5).
De Isten népe más isteneket imádott, és nem hallgatott szabadító Istene szavára (8–10).
Ezért, noha figyelmeztette őket az Úr, de hiába (6–7), most pusztító veszedelmet hoz rájuk, és hiába kiáltanak majd segítségért idegen isteneikhez, azok tehetetlenek lesznek (11–13).