előző nap
következő nap

„Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.” Zsid 4,1–11

1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére." Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta, 4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után." 5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt, 7 egy napot ismét „mának" jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. 10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. 11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

A nyugalmat Isten beépítette a teremtés rendjébe. Ez a nyugalom azonban nem a földön következik be. Az ígéret földje cél volt, de nem a végső megnyugvás helye (8). Azt majd az örök üdvösség hozza el (9). Ezért kell életünk végéig állandóan készen állnunk, az igére figyelnünk, és annak engedelmeskednünk.

RÉ 304 MRÉ 182

„Jaj, nekem, összetörtem…” (Jeremiás 10,17–25) Jeremiás 10,17–25

(19) „Jaj, nekem, összetörtem…” (Jeremiás 10,17–25)

ÖSSZEOMLOTT! Döbbenetes kifejezés ez, és keserves tapasztalattá is lehet (22).

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20).

–  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23; Róma 17,14–25).

– 3. Gyógyír az összeomlás idején: A bűn miatti tehetetlenségünk nem ment fel bennünket a bűn büntetése alól, de arra késztet, hogy az Úrhoz meneküljünk. Ő erősebb a gonosznál. Ő kegyelmes hozzánk. Ő Jézus Krisztusban érettünk legyőzte a bűn, a gonosz, a halál tehetetlenné nyomorító hatalmát (24). Ezért könyörög Jeremiás is az Úrhoz, hogy jogos fenyítése megtérésre indítson, és igazságában kegyelme érvényesüljön (24).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

– 1. Az összeomlás képei: Jeremiás halmozza a képeket, hogy elénk fesse az összeomlás rettenetét (17–20). Először csak a hír érkezik (22); – de nem sokkal utána már legyőzhetetlen erővel ostromolnak is (17); – összedöntik életünk sátrát (20); – minden „kedveset” hátrahagyva, csak egy sietve összepakolt batyu lehet nálunk (17); – parittyából kiröpített az élet összeomlás idején (18); – sivár puszta így az élet (22); – sarokba szorított rettegéssel és gyógyíthatatlan sebekkel (19).

–  2. Az összeomlás lényege:

– „Úgy gondolom, hogy majd csak kibírom valahogy, Isten nélkül a bajomat, de nem bírom ki!” (19)

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak oka: „Fiaim elhagytak, nem keresték az Urat, ezért nem boldogultak!” – ezt mondja a próféta (20–21).

– Döbbenetes az összeomlás teológiai magyarázatának mélysége, amit Pál apostol is ugyanígy fogalmazott meg, miszerint az ember nem ura saját magának, olyan nagy rajtunk a bűn nyomása (23). Gyönyörködünk Isten törvényében a belső ember szerint, és a testünkkel mégis vétkezünk (Róma 17,14–25).

– Az összeomlás lényegéhez tartozik annak kikerülhetetlensége, vagyis az, hogy emberi erővel nincs menekvés: Hiába bújunk el, ránk fognak találni (18). Isten elől nem lehet elrejtőzni (Zsoltárok 139,7–12).