„...miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret” Zsid 6,13–20
Az advent hangja a reménység. Előbb példaként láthatjuk a hívők atyjánál: „...miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret" (15). Az újszövetségi korba lépve pedig „még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet" (17). Ezért Isten ígérete és esküje „erősen bátorít minket, akik odamenekültünk (a golgotai áldozathoz), hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet" (18). Már most örök érvényű: hit által össze vagyunk kötve az Úrral. Ez az advent hangja számodra is?
RÉ 40 MRÉ 40
„…ne legyetek kevélyek…” (Jeremiás 13,12–27) Jeremiás 13,12–27
(15) „…ne legyetek kevélyek…” (Jeremiás 13,12–27)
A KEVÉLYSÉGRŐL.
– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság. A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is. Ez a tulajdonság mindenkit kísért, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).
– 2. A kevélység bűn! A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia (12–14); – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).
– 3. Isten Igéje alázatra int (15), az egész Biblia ezt teszi, a mi Urunk Jézus Krisztus is erre intette tanítványait (Máté 11,29). Társadalmi szerepeinket eljátszva sem lehetünk kevélyek. Mindent az Úrtól kaptunk (János 15,5), ezért alázattal Őelőtte porig hajolva, minden „díszes koronánkat” letéve (18), csakis az Urat magasztalhatjuk (16). Az Úr nélkül hamar kiderül, hogy minden glóriánk mulandó, valójában botladozva élünk, homályba, sötétségbe, sírások között halálra jutunk (16–17). Csak Ő szabadíthat meg (19).
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
– 1. A kevélység visszataszító tulajdonság.
A kevélység a hitetlen ember sajátja, aki önmagának él, még Istent emlegetve is.
Sok a kevély közöttünk.
Ez a tulajdonság mindenkit kísért.
Tényleg sok a szép, a kiugróan tehetséges, az okos, a szinte zseniális ember körülöttünk.
Jóléti társadalmunk mindenkinek lehetővé teszi, hogy kibontakozzon saját tehetségében.
Ezért szinte mindenki lehet valahol elismert.
Így az önhittség, a gőg kísértése mindennél nagyobb veszély manapság, amelynek ezernyi változatát, testet öltését nem tudom most részletezni (15).
– 2. A kevélység bűn!
Tehát a gőg sokkal több, mint egy „kellemetlen tulajdonság”.
A kevélység mögött ugyanis mindig az önmagától megrészegedett, Isten nélkül élő ember nyomorúsága feszül, amely előbb-utóbb összetörik, mint a boroskorsó (12–14).
A kevély ember nem az Úrra tekint, ezért nem ismeri el, hogy mindenét az Úrtól kapta, amivel el kell számolnia; – ezért kevély önzőséggel visszaél javaival, mérhetetlen nyomorúságokat okozva másoknak is (17).