előző nap
következő nap

„az, akiről bizonyságunk van, hogy él” Zsid 7,1–10

1 Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta. 2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya. 3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké. 4 De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából. 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. 6 De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta. 7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. 8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. 9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, 10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

Az adventi reménység befektetés a jövőbe. A levél tanúsága szerint a főpap közbenjár (6,20), áldást oszt (1), tizedet szed (2). A nagyobb tekintélyű adja az áldást, a megáldott adja a tizedet. A levélben nem az a kérdés, hogy kell-e tizedet fizetni, vagy sem; hanem parancsolat alapján (5), vagy újszövetségi bizonyságként adjuk-e? Ilyen módon a tizedadásunk alapja „az, akiről bizonyságunk van, hogy él" (8). Eszerint váljon Urunk életéről való örömteli bizonysággá adakozásunk is!

RÉ 312 MRÉ 184

„…vizet nem találnak.” (Jeremiás 14) Jeremiás 14

(3) „…vizet nem találnak.” (Jeremiás 14)

Akik elutasították az élet vízét a repedezett víztárolók kedvéért (2,13), most azt tapasztalják, hogy VÍZKÉSZLETÜK olyan, mint a lelki vízkészletük.

– 1. Elevenünkbe hasít ez a bibliai fejezet, mert az istentelenség nemcsak az életet, az emberi kapcsolatokat teszi sivárrá, hanem a hitetlen önzés kiszipolyoz mindent, embert, állatot, lakott földet. Ahogy sivatagosodik az egyetlen, élő Istenbe vetett hitünk, úgy sivatagosodik el a földgolyó.

– 2. A hitetlenség testi és lelki nyomorúságot okoz, sok szenvedéssel (1–4). Isten jogos büntetése ez rajtunk (1). A teológiai magyarázat nem mond ellent a természettudományinak, csak nagyobb, magasabb ölelésben szemléli azt. Az ember hitetlensége miatt szenvednek az állatok is, még a szarvas és a vadszamár is sakálként üvölt kínjában. Sakálokká torzít minket a hitetlenség, és annak büntetése! Ebben vagyunk!

– 3. Mekkora érték az édes víz, Isten ajándéka, élet! Mindig hálával tekintek a Balatonra, csak nehogy kiinni kényszerüljünk egyszer… Ennél még nagyobb érték az élő víz! Könyörögjünk! Isten hívő népe imádkozzon másokért, ahogy ezt Jeremiás tette! Fohászkodjunk az élő Isten előtt hitért, megtérésért, szabadulásért (7–10; 19–22).

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Sok ok miatt, de ezért is indulnak meg emberek milliói sivatagos életterükről a még „zöldebb”, ígéretesebb helyek felé. Pedig ami testi szemekkel zöldnek, élőnek látszik, lelkileg ugyanolyan száraz, sivár, lelketlen.