„...egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt” Zsid 9,15–28
„...egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt" (26). Ha nem kaptuk volna meg ezt az ígéretet, kilátástalan lenne az örökkévalóságra nyíló jövőnk. Éppen ezért reményt keltő, hogy „Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre" (28). A hiteles advent nem a gyertyák színéről, a köztéri koszorúkról, hanem az Úr eljöveteléről szól. A mi adventünk ilyen legyen: „Jöjj, Uram Jézus!" (Jel 22,20).
RÉ 320 MRÉ 195
„…áldott az a férfi, aki az Úrban bízik…” (Jeremiás 17,1–13) Jeremiás 17,1–13
(7) „…áldott az a férfi, aki az Úrban bízik…” (Jeremiás 17,1–13)
BÍZZ AZ ÚRBAN!
– 1. Átkozott az a „férfi”, aki nem az Úrban hisz, hanem emberben bízik, és testi erejére támaszkodik. „Emberben bízni”, azt jelenti, hogy önmagamban bízni, szépségemben, tehetségemben, nyers erőmben; – meg ügyesen épített emberi kapcsolatoktól remélni mindent. Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).
– 2. De áldott az a „férfi”, aki az Úrba veti bizalmát, mert olyan üde lesz az élete, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely a szárazság idején sem veszít üdeségéből. Akár kiszáradtan is üde marad az ilyen élet. Mediterrán vidéken mindig megcsodálom az ilyen növényeket: bírják a szárazságot, illatoznak, teremnek. A férfiak említése a hit kapcsán rájuk ruházott, mások, főként szeretteik felé közvetített felelősségüket hirdeti! (7–8)
– 3. Persze fontos az emberekben való bizalom és az önbizalom is: de csak akkor, ha annak forrása kizárólag az Urunkba vetett hitünk (9–13), amely alázattal ismeri az emberi lehetőségek határait, mert tudja, hogy minden másodpercünk és lépésünk kegyelem.
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Vigyázzunk!
Kegyesen, Igéket emlegetve is gyakran elkövetjük a bálványimádásnak eme legsúlyosabb fajtáját, amikor csakis önmagunkban, meg érdekalapon emberekben bízunk.
Előbb-utóbb kiderül, hogy a „meg tudod csinálni” szólamra alapozó, pozitívan gondolkodó, csupán önbizalomra építő élet olyanná lesz végül, mint a tengődő bokor a pusztában, a kövek között.
Szikes, magányos, kopár, megkopott életté torzul az ilyen ember léte, végső kiszáradásra ítélve (5–6).
Sok példát tudnék sorjázni erre.