„...a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” 1Jn 1,1–4
Egyik legfőbb vágyunk a „teljes öröm" (4). Mi sem fémjelzi ezt jobban, mint az ünnepi hangulat. Ám az apostol itt nem érzésekről beszél! A Biblia fogalmi világában az öröm forrása a kegyelem: a teljes öröm a „kegyelemben létel" kiteljesedése. Ez több, mint hangulat! Van-e örömünk a magányban, elengedésben, a megfosztottságban? Ennek a tapasztalata (1) teszi lehetővé, hogy szavak nélkül is az ige hirdetőivé válhassunk (3).
RÉ 182 MRÉ 200
„Ez azután történt…” (Jeremiás 24) Jeremiás 24
(1) „Ez azután történt…” (Jeremiás 24)
Jeremiás próféta könyvében folyamatosan VÁLTOZNAK AZ IDŐSÍKOK, mint egy modern regényben.
– 1. Itt a 24. fejezetben, Kr. e. 597-ben vagyunk, amikor Jeruzsálem városának egy részét már fogságba hurcolták Babilonba (1). Akik pedig otthon maradhattak, azok elbizakodottan azt gondolták, hogy ők különbek, ezért maradhattak meg (2–7).
– 2. Tíz évvel későbbre utal Jeremiás látomása, a jó fügék mellett a rothadt fügékről… Hiszen minden hívő gőg rothadt az Isten előtt, ezért ezeket tíz év múlva, Kr. e. 587-ben ugyancsak fogsággal büntette az Úr (8–10). „Ne légy elbizakodott, hanem félj!” (Róma 11,20; Efezus 2,8–9)
– 3. Az idősíkok változtatása azonban itt a Szentlélek szerkesztése, és nem valami ügyes kreativitás. Mert nem az idősíkok váltakozása, hanem az Ige üzenetének íve, az ítéleten át a megváltó kegyelem felé vezető sodrása hozta létre a prófétai könyvet. A Dunántúli Református Múzeum kiállításának is ez volt a meghatározója; – miszerint ne időrendi, hanem üdvtörténeti bemutatás történjék; – hiszen az egyház nem múzeum; – hanem ma is a legérvényesebb üzenetet hirdeti: – Megváltott emberek vagyunk, Jézus Krisztus megszületett, meghalt és feltámadott, érettünk…
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Még az idősíkok változásához annyit, hogy egy fejezettel odébb, a 25. fejezetben jóval korábbi „időben” vagyunk: Kr. e. 605-ben, amikor Babilon legyőzte Egyiptomot, és Jeremiás elkezdett prófétálni.
Isten Igéje, Jeremiás „látásában”, rothadt fügéhez hasonlítja a testvéreik ellenében is önhitt kegyeseket.
A korábban fogságba cipelteknek kegyelmet hirdet az Úr, mert ők a „jó füge”; – csakis Isten kegyelméből azok, de azok, minden bűnük és nyomorúságuk ellenére is.
Isten mondja meg, „kik” a jó füge (2–7).