előző nap
következő nap

„Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Zsid 13,7–25

7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. 18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. 19 Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. 20 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, 21 tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 22 Kérlek pedig, testvéreim, viseljétek el az intő szót, hiszen csak röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket vele együtt. 24 Köszöntsétek vezetőiteket és a szenteket is mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók. 25 A kegyelem legyen mindnyájatokkal!

Torzító kísértés a tekintélyhez való igazodás bálványa. Az egyház vezetőit nézve nem arra kell figyelni, hogy ők miként képesek megragadni a hatalmat, hogyan érvényesítik akaratukat, hanem épp ellenkezőleg: képesek-e az elengedésre (7b). Ugyanis csak az örökkévalóság látása (8) enged bennünket felülemelkedni a hatalom mámorító ízén. Mert a krisztusi jogfosztottság (12) csak így válhat a földi hatalom lehetőségét elengedni képes mennyei hatalommá (13). Ez jellemzi a krisztusi vezetőt. Bízzatok bennük (17)!

RÉ 315 MRÉ 201

„…aki Igét kapott, hirdesse…” (Jeremiás 23,23–40) Jeremiás 23,23–40

(28) „…aki Igét kapott, hirdesse…” (Jeremiás 23,23–40)

KARÁCSONY: AZ IDŐ TENGELYE, „közepe”, az idők teljessége (Galata 4,4–5), amely egyértelműen elhatárolja a dolgokat (Zsidókhoz írt levél 4,12–16), hogy aztán Isten szeretetében és rendjében, újra összekösse azokat.

– 1. A hamis próféta a saját gondolatait, érzéseit, meglátásait hirdeti, a saját „lelkéből”, bölcsességéből szól, az érdekei szerint; – miközben Istenre hivatkozik (25–27).

– 2. Karácsony csodája éppen az, hogy Isten egyértelműen kijelentette magát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Ettől kezdve ne várjunk többet, más csodát, és ne magunkból induljunk ki. Isten kívülről érkezik meg hozzánk, hogy Szentlelke által birtokba vegye gyarló testünket és lelkünket (28).

– 3. Nincs min vitatkozni! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – kérdezi a próféta, Isten követeként (28). Jézus Krisztusra tekintsünk, Őt kövessük, Őt hirdessük, az Úr megváltó szeretetét. Aki Jézus Krisztusban van, az Őt hirdeti, túl minden szokáson, tanon, írásértelmezésen, kegyességen. Ha Őt hirdetjük, nem tévedhetünk!

___

KARÁCSONY: AZ IDŐ TENGELYE, „közepe”, az idők teljessége (Galata 4,4–5), amely egyértelműen elhatárolja a dolgokat (Zsidókhoz írt levél 4,12–16), hogy aztán Isten szeretetében és rendjében, újra összekösse azokat.

 

– 1. A hamis próféták hazugságainak folyamatos említése ma is elevenünkbe vág.

Hiszen a hamis próféta a saját gondolatait, érzéseit, meglátásait hirdeti, a saját „lelkéből”, bölcsességéből szól, az érdekei szerint.

A hamis próféta bűnét csak hatványozottan súlyosbítja az; hogy eközben Istenre hivatkozik.

Ma is gyakran leszünk hamis prófétákká, talán éppen akkor, amikor vadul meg vagyunk győződve igazunkról, ám Isten ügye mögött mégis csak magunkat képviseljük (25–27).

 

– 2. Karácsony csodája éppen az, hogy Isten egyértelműen kijelentette magát egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban.

Ettől kezdve ne várjunk többet, más csodát, és ne magunkból induljunk ki.

Isten kívülről érkezik meg hozzánk, hogy Szentlelke által birtokba vegye gyarló testünket és lelkünket (28).

 

– 3. Nincs min vitatkozni!

Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – kérdezi a próféta, Isten követeként (28).

Jézus Krisztusra tekintsünk, Őt kövessük, Őt hirdessük, az Úr megváltó szeretetét.

Aki Jézus Krisztusban van, az Őt hirdeti, túl minden szokáson, tanon, írásértelmezésen, kegyességen.

Hiszen csakis a Jézus Krisztusba vetett hitünk határozhatja meg az imént felsoroltakat.

Ha Őt hirdetjük, nem tévedhetünk!