előző nap
következő nap

„Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek!” 1Jn 2,18–29

18 Gyermekeim, itt az utolsó óra, és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, és íme, most sok antikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. 20 Titeket azonban az kent föl, aki Szent, és ezt tudjátok is mindnyájan. 21 Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. 24 Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. 25 Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet. 26 Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, 27 de bennetek megmarad a megkenetés olaja, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint a megkenetés olaja, amely igaz és nem hazugság, megtanít titeket mindenre, és amint meg is tanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne! 28 És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor. 29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel azt is, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.

Az előbbi szakaszban az ellenvilágról szólt, most arra figyelmeztet az apostol, hogy a Krisztushoz való hűségnek megvan a nagy belső próbája is, amit az „utolsó óra" kifejezéssel jelez. Antikrisztusokról beszél, azokról, akik elhagyták a testvéri közösséget, kiszakadtak azok közül, akik állhatatosan megmaradnak a kezdettől hallott és elfogadott ígéretben. A kiszakadásnak – emberileg szólva – sokféle oka lehet, de a lényeg előbb-utóbb mindig nyilvánvalóvá lesz: tagadják, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó (vö. 2Pt 1,1). Ez nem puszta lelepleződés, vagy valami félreértés tisztázódása, hanem nyílt tagadás; ezért használja róluk szólván az apostol ezt az erős kifejezést: ellenkrisztusok. Egyúttal szépen emlékeztet Krisztus megváltó szenvedésére is, az ő „órájára", amikor mindvégig szerette az övéit (Jn 13,1) – és jelzi, hogy az ellenkrisztus csak önmagát tudja és akarja szeretni. Az ellenkrisztus nem kapott felhatalmazást, „kenetet" az üdvvalóság ismeretére, ezért nem akar hálás istengyermek lenni, nem cselekszi az igazságot (1,6), nem árad át az életén Isten szeretete. A kenet szóval jelzi azt is, hogy Krisztus gyermekei a Szentlélek által részesednek Krisztus tiszteiben, papságában, prófétaságában és királyságában (vö. HK 31–32). És éppen itt, az utolsó órán mutatkozik meg mindez: ez a helytállás és a hűség ideje. Az utolsó óra minőséget, tartalmat jelöl. Ha az üdvösség ígéretére tekintünk, minden óránk „utolsó" és boldog idő, a mulandó év utolsó órája is.


RÉ 148 MRÉ 148

„…te mégis bíztattad ezt a népet, hazug módon!” (Jeremiás 28) Jeremiás 28

(15) „…te mégis bíztattad ezt a népet, hazug módon!” (Jeremiás 28)

A hamis prófétaság minden nyomorúsága előttünk áll ebben az igeszakaszban. A nép előtt Isten két prófétája, Jeremiás és Hananjá állnak egymással szemben, és egészen mást hirdetnek ugyanabban a nehéz történelmi helyzetben. Hananjá a közeli hazatérést, a mielőbbi isteni megoldást hirdeti (1–4). Jeremiás pedig, noha szívesen mondaná ugyanezt (5–9), mégsem tudja bíztatni a népet, mert Isten üzenete a távoli, és nem a közeli jövőbe helyezi a szabadulást (12–14). A nép teljesen megzavarodik. A hamis prófécia zavart kelt, hamisan bíztat, illúziókban ringat, kiszolgálja a hallgatóságot, a látványos eredményért. Hányszor lettünk mi is, mint egyház, hamis prófétává, igazodva a világ olcsó és mulandó elvárásaihoz, csak azért, hogy észrevegyenek minket, hogy többen figyeljenek ránk. Olyan gyakran hamis trükkökkel „szolgálunk”, „szépelgünk”, „jópofáskodunk”, „okoskodunk”; – noha szent komolysággal a ránk bízott Igét kellene hirdetnünk, minden hamis bíztatás nélkül, de a valóságos, krisztusi megoldás bizonyosságával. A szilveszteri mulatozás is hamis illúzió, menekülés a halál elől, mégis biztosan afelé menetelve. Jézus Krisztus győzte le a halált, Őrá figyeljünk, Őt kövessük!