„...valóban ő a világ üdvözítője” Jn 4,39–42
„...valóban ő a világ üdvözítője" (42). A világnak, benne minden kultúrának és embernek, nemre, korra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül, az üdvözítő Istenre van szüksége. Jézus Krisztus a világ üdvözítője. Az üdvözítő örömhírt másoktól hallhatjuk, hiteles életükre nézve láthatjuk. Ők lehetnek Isten eszközei az életünkben, de a hitet maga az Úr támasztja bennünk. Az élő hit pedig csakis az, amely saját maga vallja, hogy Jézus Krisztus a világ üdvözítője. Legyenek áldottak azok, akik előttünk jártak, és az evangéliumot hirdették nekünk.
RÉ 239 MRÉ 387
„…neked nem vetek véget…” (Jeremiás 46,13–28) Jeremiás 46,13–28
(28) „…neked nem vetek véget…” (Jeremiás 46,13–28)
– Ezt megúsztam! – Gyakran kiáltunk fel így, és „üzérkedünk” tovább, nem adunk hálát, nem törünk össze, nem látjuk a kegyelmet… Az ember azt hiszi, megúszta, és újra elbízza magát, nem tér meg, hanem folytatja ott, ahol abbahagyta. Ugyanez a népek története is. Egyiptomot ugyan legyőzte Babilon Kr. e. 605-ben Karkemisnél, de nem hódította meg teljesen. Egyiptom továbbra is elbizakodott maradt. Isten kijelentése egyértelmű: Nem úsztad meg, „Egyiptom”, csak kegyelmi időt kaptál, de te ezt nem látod. Ezért Babilon jön, és teljesen leveri Egyiptomot, bálványaival együtt (13–19). Csak Isten népe „úszhatja” meg, csak Isten gyermekei menekülhetnek meg, és mindazok, akik az Úr kegyelméhez menekülnek, meghallva az Úr megváltó szavát: – Veled vagyok, neked nem vetek véget! (27–28) Jézus Krisztus feltámadása minden nép, minden nagyhatalom számára örömhír. Az egyetlen működő „politika” is csak Jézus Krisztus megváltó kegyelmének óhajtása lehetne, és az abból következő „etika”. – Ma úgy éreztem, hogy nekimegyek valakinek, mert már mindennel arcátlanul visszaélt! Ebből az illető semmit nem vett észre. De én egy könyörgő kiáltássá lettem: Teljes megváltás kell…
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Olyanok a hódító nagyhatalmak, mint a hízott borjak, végezetül vágásra valók.
De addig is böglyök kínozzák őket, mert állandó viaskodás minden önző hatalmi pozíció, amelyben egymást is tönkretesszük (20–24).