„Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz.” Jn 5,19–23
Ebben a szakaszban a legnagyobb titkok birodalmába pillanthatunk be. Jézus az Atyával való kapcsolatáról lebbenti fel a fátylat. Az ő egységüknek és Jézus fiúságának, vagyis a Szentháromságnak a titka könyvtárakat töltött meg az évszázadok során hatalmas művekkel. Megérteni soha nem fogjuk. Amit azonban Jézus róla kinyilatkoztatott, azt alázattal, levetett saruval, világos tényként és hálás szívvel fogadhatjuk el. Ez ment meg a titkok erőszakos feszegetésétől, a belemagyarázásoktól, a rajongástól vagy éppen a csalódástól. Fontos, hogy csak azt vegyük komolyan – de azt igen! –, amit Jézus egyértelműen kijelentett.
RÉ 416 MRÉ 320
„Összetöröm Élám íját…” (Jeremiás 49,23–39) Jeremiás 49,23–39
(35) „Összetöröm Élám íját…” (Jeremiás 49,23–39)
Folytatódik a népek elleni próféciák sora, Arám és fővárosa Damaszkusz ellen (23–27); – majd az arab sivatagban élő nomád törzsek ellen, kiemelten Kédár izmaelita nomád törzs ellen (28–33); – aztán Élám ellen (34–39). Most ezt az utóbbit emeljük ki. Élám Babilontól keletre feküdt, a mai Irán területén. Ez a prófécia Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén hangzott el (Kr. e. 597). Isten megígérte, hogy összetöri Élám haderejét, azaz „íját”, amelyet a legfőbb erősségének nevezett. Ezzel Isten alázatra kényszeríti a perzsákat. Majd trónját itt állítja fel az Úr, hitre vezeti őket, az utolsó időkben pedig jóra fordítja sorsukat (38–39). Tudjuk, hogy a későbbiekben éppen az ellenkezője történt, mert Élám a Perzsa Birodalom központi része lett, amely később Babilont is legyőzte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jeremiás üzenete és Isten Igéje tévedett volna. Ez a prófécia eszkatológiai értelmű. Eljön majd az az idő, amikor az Úr előtt minden térd meghajol (Filippi 2,10–11), és az Úr megváltó szeretete összetöri az íjakat, legyőzi a bűn minden következményét, a gonosz hatalmát, és jóra fordítja ennek a sokat szenvedett világnak a sorát. Erre várunk.