előző nap
következő nap

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,...” Jn 5,37–47

37 Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok, 38 és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. 39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40 és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől, 42 rólatok viszont tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43 Én az Atyám nevében jöttem, mégsem fogadtatok be; ha más a maga nevében jön, azt befogadjátok. 44 Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?

A legfájdalmasabb pontot érinti Jézus, hiszen kétségbe vonja azt, amire a zsidók a legbüszkébbek voltak: hogy ők „értik" Istent (39)! Nekik adatott Mózes, ismerik a prófétákat, kezükben vannak az Írások, és minden erejükkel kutatják ezeket. Minél inkább kutatják, annál inkább értik – gondolják. Jézus azonban egy egészen új irányról beszél: nem ismeretek kutatása, hanem a vele való személyes szeretetkapcsolat által lehet megismerni Istent (41–42)! Ma is ezt a legnehezebb elfogadni. Pedig ilyen egyszerű!

RÉ 154 MRÉ 167

„Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr…” (Jeremiás 51,1–19) Jeremiás 51,1–19

(10) „Igazságot szolgáltatott nekünk az Úr…” (Jeremiás 51,1–19)

– 1. Jeremiás részletezi Babilon ellenségeinek harci készülődését. A királyok, akik meghódítják Babilont, a médek és perzsák ellenőrzése alatt álló területekről fognak érkezni, a mai Észak–Iránból. Ezek sáskaként győzik le a „hatalmas” Babilont (1–14).

– 2. Isten hatalmasabb minden e-világi hatalmasságnál (15–19). Isten megbüntette saját népét, annak hűtlenségéért. De az Úr soha nem hagyja el választottait, és azok ellenségei nem maradhatnak sokáig talpon.

– 3. Ez az üzenet, annak áldott igazsága ellenére is hordoz egy veszélyt a gyarló ember számára: – Isten elpusztítja ellenségeimet, és megtart engem! Valójában mindenki ezt hiszi, ezért könyörög. Ez a pszichikus hit.

– 4. Az élő, szentlelkes, pneumatikus, krisztusi hit imádkozó reménységgel tekint ellenségeire is. Isten országa itt van, de még nem teljesedett ki, ezért ennél többet; – önfeladás, hűtlenség és értelmetlen önfeláldozás nélkül nem tudunk tenni ellenségeinkért. Ám, ez a lelkület a teljes megváltásért kiált, és nem elégszik meg csupán saját győzelmével, még ha az Úrtól nyert ajándék is.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

A támadókat méd királyoknak nevezi az Ige (11).

Ez utalás lehet a Kr. e. 539-es, méd–perzsa támadáskor, Babilon bukására.

A bukott Babilonnak hiába gyógyítják sebeit, aztán lassan szövetségesei is elhagyják, így magányosan haldoklik.