„Vajon ti is el akartok menni?” Jn 6,66–71
„Vajon ti is el akartok menni?" (67). Bibliaolvasó testvéreim, a kérdés közvetlen: Mikor imádkoztál legutóbb, szívből, igazán? Ti is el akartok menni? Mikor volt az, amikor minden vasárnap a gyülekezet közösségében talált? Ti is el akartok menni? Mikor adakoztál legutóbb úgy, hogy az már „fájt", de legalább érzékenyen érintett? Ti is el akartok menni? Akik ott maradtak, hallották és erősítették Péter vallástételét: „Örök élet beszéde van nálad."
RÉ 294 MRÉ 380
„…arra indította az Úr…” (Ezsdrás 1) Ezsdrás 1
(1) „…arra indította az Úr…” (Ezsdrás 1)
KI INDÍT MEG?
– 1. Döntő kérdés, hogy egy feldolgozhatatlan ingeráradattól mérgezett világban: – ki és mi indít el, és merre indít el; – ki és mi indít meg, azaz milyen ügy vitorlájába fogják be az életemet, mire használnak? (1)
– 2. Ezért napi imádságunk legyen, hogy az Úr indítson el, és Ő indítson meg minket. Az Úr indítson, Igéje és Lelke által. Az események Uraként pedig Ő tartson meg bennünket minden lépésünkben az Ő útján (5–11). Mert mi gyarló módon, egy pillanat alatt „félrelépünk”, akár saját vágyainkat belemagyarázva az Ő szavába.
– 3. Milyen jó tudni, hogy az Úr Lelke az egész világban munkál. Isten Lelke még más, nagy világbirodalmak vezetőit is felindíthatja a jóra. Ne becsüljük le, de ne is értékeljük túl Círus, perzsa király döntését, aki ügyes politikusként, hatalmas országában, minden vallást be akart fogni a saját vitorlájába. Ezért engedte haza a zsidókat (Kr. e. 538). Ne várjunk a politikától többet annál, mint ami a természetéből kitelik. De igenis könyörögjünk azért, hogy az Úr Lelke indítsa a vezetők döntéseit, mert akkor az Úr dicsősége ragyog fel, és az Ő akarata valósul meg (1–4).