előző nap
következő nap

„...az én időm még nincs itt...” Jn 7,1–13

1 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában maradni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátrak ünnepe. 3 Testvérei ekkor ezt mondták neki: Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a tetteidet, amelyeket cselekszel! 4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha ismertségre törekszik. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt! 5 Mert a testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el. 9 Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában. 10 Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem titokban. 11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő? 12 És sokat suttogtak róla a tömegben: némelyek azt mondták róla, hogy jó ember, mások viszont azt, hogy nem az, sőt félrevezeti a népet. 13 De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.

„...az én időm még nincs itt..." (6). Az evangéliumok sokszor éreztetik Jézus különös „menetrendjét". Nem jött el az én időm, nem jött el az én órám. Aztán eljött „az" az óra. Mennék, tenném, rohannék: és az élet Ura megálljt parancsol. Mozdulni is alig tudok, lelkileg „padlón" vagyok, és jön az üzenet: indulj, mondd, tedd... A lelki nagykorúság legszebb és legnehezebb feladata ez. Most – igen. Most – nem.

RÉ 366 MRÉ 314

„…ezek tértek haza…” (Ezsdrás 2) Ezsdrás 2

(1) „…ezek tértek haza…” (Ezsdrás 2)

Istennek kedves az, ha népe leírja életének történeteit, számbaveszi dolgait. Isten népe ezzel, Ura elé állva, átgondolni kényszerül mindent, ami vele történt, és elszámolni kényszerül mindennel, amit eddig kapott. Bármiféle írás, jegyzetelés megállít, átgondolásra, „rendeződésre” késztet. Régen a naplóírás többek között ezt a célt is szolgálta, ha nem is tudatosan.

A szentíró azonban tudatosan lép Ura elé, amikor pontosan felsorolja a hazatértek névsorát, akik a második hullámmal, Kr. e. 458–456 között Ezsdrással és Jésúa főpappal együtt érkeztek haza: szám szerint összesen 49 897 fő. A hazatérteken belül külön felsorolva olvashatjuk a vezetőket, aztán a férfiakat a felmenőik városai szerint csoportosítva, majd a papok és léviták listáját.

Többről van itt szó, mint az esemény és a hazatértek megörökítéséről! Ez a lista hitvallás arról, hogy mi az Isten népéhez tartozunk, név szerint, felvállaltan, mint akik megtapasztalhattuk és elfogadhattuk az Úr szabadító irgalmát.