előző nap
következő nap

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben...” Jn 8,12–20

12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 A farizeusok ekkor ezt mondták neki: Te önmagadról teszel bizonyságot: a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így válaszolt nekik: Még ha én önmagamról teszek is bizonyságot, akkor is igaz a bizonyságtételem, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök, vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki felett. 16 De még ha ítélkezem is, igaz az én ítéletem, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. 18 Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem. 19 Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. 20 Mindezeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor tanított a templomban, és senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben..." (12). Tolsztoj szerint Jézus Krisztus olyan fényforrás ebben a világban, aki nélkül sötétség lenne. A fény mindig elválaszt, irányt mutat, segít a tájékozódásban. Akinek takargatnivalója van, a sötétséget keresi. Engedjük, hogy Jézus életünk minden területére bevilágítson (Jn 1,4–12).

RÉ 500 MRÉ 290

„…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22) Ezsdrás 6,13–22

(18) „…Isten szolgálatába állították…” (Ezsdrás 6,13–22)

ISTEN SZOLGÁLATÁBAN ÁLLUNK.

– 1. Ebben a szolgálatban megőriz és megvéd bennünket a mi Urunk. Ehhez még a világi felsőbbséget is felhasználhatja. Így ígéretünk van arra, hogy ebben a szolgálatban hűséggel elvégezhetjük azt, amit Urunk ránk bízott, ahogy Isten népe akkor, ott elkezdhette és befejezhette a templom újjáépítését. A magunk helyén mi is elkezdhetjük és befejezhetjük a magunk részét az Isten országának építésében. Isten épít, mi csak eszközei vagyunk (13–15).

– 2. Ebben a szolgálatban fontos a szentség és a tisztaság. Ennek kifejezése a templom felszentelése, a papok szolgálatba állítása, az előírt páskaünnep megtartása (Kr. e. 515). A szentségünk a szabadító Istenben van, aki a maga számára elkülönített bennünket. Az elkülönülés nem jelenti a másik lenézését, végképp nem jelenti a másikkal való ellenséges szembenállást. De fontos a határok meghúzása, az út kijelölése, annak engedelmes követése. Ahol minden összekeveredik, ott halálos káosz nyeli el az életet (16–22).

– 3. Bátorít ez az igeszakasz, Urunk hitvalló szolgálatára hív, abban megtart. Így életünknek üdvösséges iránya és békessége van.