előző nap
következő nap

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Jn 8,1–11

1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2 De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. 3 Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, 4 és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. 5 Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? 6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 7 Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. 8 És lehajolva tovább írt a földre. 9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? 11 Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (11). Milyen megdöbbentő ez a kettős mérce: a nőt el akarják ítéltetni Jézussal, a bűntárs férfit pedig nem. Vizsgáljuk meg életünket, nincs-e bennünk is valahol ilyen kétarcúság?! „Írástudókként" és képmutatókként nem Jézust akarjuk-e mi is valamivel vádolni? Elhangzott-e már felettünk is a kegyelem szava, mely így is fordítható: én sem ítéllek el téged. Eredj el, és többé ne keress kibúvókat, egérutakat! Nem lehet megkerülni, kijátszani azt, hogy egyszer Krisztus ítélőszéke elé álljunk. Az átélt bűnbocsánat a bűn naponkénti rendezéséhez kell, hogy vezessen.

RÉ 223 MRÉ 305

„…nézzenek utána ennek…” (Ezsdrás 6,1–12) Ezsdrás 6,1–12

(1) „…nézzenek utána ennek…” (Ezsdrás 6,1–12)

MINDENT „RÖGZÍTENI” KELL.

– 1. Gyakran több idő és energia a folyamatok rögzítése, mint maga az érdemi munka. Mégis fontos, mert levédi az ügyet a papír, ha utánunk néznek (1–2); – valamint megőrzi azt a jövő számára is.

– 2. Círus rendeletének megtalált jegyzőkönyve megmentette a templom építését, hiszen a dokumentumból kiderült, hogy a zsidók a korábbi alapokra tényleg felépíthetik templomukat (3–5). Ez nem hitbéli, hanem politikai döntés volt. Mégis megfontolandó annak eredménye, miszerint minden „kultúrát” a maga zavartalan szépségében őrizzünk meg (6–12).

– 3. Csak az élő Istenbe vetett hit lát ennél többet. Csak ez a hit látja, hogy minden dokumentálás fontos és ugyanakkor kérdéses, mert egyre inkább csak dokumentálunk, „láttatunk”, és nem cselekszünk. Csak ez a hit látja be, hogy ebben a hasadt világban azonban lehetetlen csak cselekedni, mert először és mindenekelőtt „láttatni” kell. Csak ez az élő Istenbe vetett hit látja a rögzített isteni szó mögött is az üzenetet, valamint a megváltás evangéliumát.

____

Hozzáfűzés az igemagyarázatban

 

Amit nem írtak le, az végképp megbukik, valamint eltűnik, már az itteni világ számára is. A digitális adatrögzítés persze még számos kérdést felvet.

 

Dárius ennek alapján parancsot adott ki, hogy a folyamon túli tartományok adói is támogassák a zsidók szent házának felépítését, hogy ott imádkozhassanak a perzsa királyért.

 

– 3. Csak az élő Istenbe vetett hit lát ennél többet.

Csak ez a hit tudja, hogy Isten a népét óvta ezzel a dokumentummal is.

Csak ez a hit látja, hogy minden dokumentálás fontos és ugyanakkor kérdéses, mert egyre inkább csak dokumentálunk, „láttatunk”, és nem cselekszünk. Sokkal többre jutnánk, ha a „láttatásra” fordított energiát is a cselekvésre fordíthatnánk.

Csak ez a hit látja be, hogy ebben a hasadt világban azonban lehetetlen csak cselekedni; – mert először és mindenekelőtt „láttatni” kell.

Csak ez az élő Istenbe vetett hit látja a rögzített isteni szó mögött is az üzenetet és a megváltás evangéliumát.