„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” Jn 8,30–36
„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (36). Miből és mire kell, hogy megszabadítson bennünket Jézus? A régi természetünkből az új életre, a kárhozatból az üdvösségre. A látszatszabadságból a valódi szabadságra, a magam vagy más emberek uralma alól az ő uralma alá tartozásra. „A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad" (RÉ 467). Ne a Sátán egyik megkötözöttségéből a másikba, hanem Jézus uralma alá meneküljünk!
RÉ 467 MRÉ 413
„Áldott az Úr, őseink Istene, aki arra indította a király szívét…” (Ezsdrás 7,11–28) Ezsdrás 7,11–28
(27) „Áldott az Úr, őseink Istene, aki arra indította a király szívét…” (Ezsdrás 7,11–28)
– 1. Dárius utódai, fia és unokája: – Xerxész, más néven Ahasvérós, Kr. e. 485–465 között uralkodott, ez Eszter könyvének időszaka; – majd Artaxerxész, más néven Artahsasztá, Kr. e. 464–424 között ült a perzsa trónon.
– 2. Artaxerxész hivatalos rendelkezésben küldte haza Ezsdrás papot, más papokkal és lévitákkal együtt, valamint azokkal együtt, akik Isten népe közül haza akartak menni (11–13). Feladatuk a zsidó istentisztelet és lelki élet helyreállítása volt (14–17). Ezt a király támogatta (18–26), anyagilag (21–22), és szigorú határozatokkal (26) egyaránt.
– 3. Ezsdrás pedig nem Artaxerxészt, hanem az Urat magasztalta ezért a lehetőségért, aki felindította a király szívét mentő szeretetre. Felépült az Úr háza, de fel kellett azt ékesíteni Isten hívő népével, akik Lélekben és igazságban imádják az Urat (János 4,23–24). Az Úr megváltó hatalma népével van, összegyűjti őket mindenünnen, és megerősíti őket ebben a hatalomban (27). Csak erre van szükség. Mi soha nem önmagunkat, hanem csakis ezt a krisztusi, megváltó hatalmat láttathatjuk, építhetjük, képviselhetjük és hirdethetjük ebben a világban.