előző nap
következő nap

„Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit...” Jn 8,37–47

37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de ti meg akartok ölni, mert az én igémnek nincs helye bennetek. 38 Én azt mondom, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok. 39 Ezt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 40 De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna. 41 Ti ugyanazt cselekszitek, amit atyátok. Ezt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk: egy atyánk van, az Isten. 42 Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam el, és tőle jövök; nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem. 43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert hallani sem bírtátok az én igémet. 44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. 45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. 46 Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem Istentől valók vagytok.

„Aki Istentől van, hallja Isten beszédeit..." (47). A hit mindig hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által (Róm 10,17). Aki hallja, meghallja-e? Isten legdöntőbb szava Jézus Krisztus, akiben minden elkészíttetett. Az írástudók nemcsak „hallották", hanem „ismerték" is Isten igéjét, de mivel nem engedelmeskedtek neki, olyan volt, mintha nem is hallották volna Jézust. Pedig ő Isten legdöntőbb szava, akitől függ a megtartatásunk (45). Isten minden ígérete Jézusban teljesedik be, ezért csak az hallja meg Isten szavát, aki hallgat Jézusra. Az ószövetségi ígéreteket is Jézusban látjuk beteljesedve. Ha Istent akarod hallani, keresd ma is Jézust!

RÉ 483 MRÉ 337

„…könyörögtünk ezért Istenünkhöz…” (Ezsdrás 8,1–23) Ezsdrás 8,1–23

(23) „…könyörögtünk ezért Istenünkhöz…” (Ezsdrás 8,1–23)

EZSDRÁS BÖJTÖT HIRDETVE IMÁDKOZOTT a vele hazatérőkkel, a családokkal, papokkal, lévitákkal és templomszolgákkal.

– 1. Az imádságban megalázzuk magunkat az Úr előtt, mert életutunkon és földi életünkön túl is mindenben Őrá hagyatkozunk, hogy „jó utunk” lehessen: nekünk, szeretteinknek, a ránk bízott „jószágoknak” (21).

– 2. Az imádságban megalázzuk az ellenséget, annak „seregét és lovasságát”; – minden ellenség által támasztott gondot és terhet; – mert Urunk nagyobb minden itteni „seregnél”. Az imádságban továbbra is számolunk az ellenséggel, nem menekülünk illúziókba, de nem rettenünk meg az ellenségtől, mert hatalmasabb Urunk van annál. Az imádságban megvalljuk, hogy szégyelljük félelemmel teli hitetlenségünket (22).

– 3. Az imádságban hitvallást teszünk arról, hogy Istenünk mindazoknak javára van, akik Őt keresik. Az Úr oltalmaz (22). Az Úr valódi, örök, maradandó javakkal ajándékozott meg bennünket Jézus Krisztusban. Erre van szükségünk! Jézus Krisztusban minden kérésünket meghallgatta az Isten (23).