előző nap
következő nap

„Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Jn 9,1–12

1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk, amíg nappal van, annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában – ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. 8 A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? 9 Egyesek azt mondták, hogy ő az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: Én vagyok az. 10 Erre ezt kérdezték tőle: Akkor hogyan nyílt meg a szemed? 11 Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok. 12 Megkérdezték tőle: Hol van az az ember? Nem tudom – felelte.

A születése óta vak ember élete a farizeusoknak a mindenestől való romlottság példája (34), a tanítványoknak egy teológiai fejtörő (2), Jézus számára pedig egy csodálatos lehetőség, hogy kiábrázolódjék benne Isten nyilvánvalóvá váló irgalma (3). Az emberekről való gondolataim az Istenbe vetett hitemről és önmagamról többet árulnak el, mint a másik emberről. Vajon minek a hatására lett kész ez az ember „vakon" engedelmeskedni annak (8), akiről eddig semmit sem tudott (11)?

RÉ 27 MRÉ 27

„Mi vétkesek vagyunk előtted…” (Ezsdrás 9) Ezsdrás 9

(15) „Mi vétkesek vagyunk előtted…” (Ezsdrás 9)

EZSDRÁS BŰNBÁNATI IMÁDSÁGA

– 1. Ennek végén Ezsdrás elismeri, hogy nincs mentségük: mit mondhatnának ezután Istennek? Hiszen a nagy szabadulás után ismét, sokadszor elhagyták az Urat. Hiszen újból megszegték az Úr védelmező parancsolatait. Ebben a bűnbánó felismerésben ott van annak belátása is, hogy jogos lenne az Úr cselekvése, ha azonnal megsemmisítené őket.

– 2. Ezsdrás elismeri, hogy nincs mentségük, mégis rettegve kérdezi: Lehet-e még számukra menekülés? Meddig lehet visszaélni az Úr kegyelmével, megszegve a legfontosabb parancsolatokat, Isten legalapvetőbb rendjét? Meddig tart az Úr türelme? (10–14)

– 3. Az élő Isten dicséretével zárul az imádság. Isten igaz. Isten népe teljesen, kezdettől fogva, mindenestől, visszaeső módon vétkes. Ki állhat meg az Ő színe előtt? Ezsdrás ezzel az igazságos Isten irgalmára bízta önmagát és népét, akinek egyedül van hatalma, nemcsak könyörülni, hanem újjászülni, valóban megváltoztatni követőit (15).