„...aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora... Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját” Jn 10,1–5
„...aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora... Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját" (2.4). Belépni az ajtón nyílt és őszinte kommunikációra utal. A pásztor ismeri juhait, a juhok pedig pásztoruk hangját. Ha egyszerre többen is hívják őket, a sok hang közül is felismerik pásztorukét (4). Jézus a mi pásztorunk.
RÉ 388 MRÉ 335
„Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” (Nehémiás 2,11–20) Nehémiás 2,11–20
(20) „Maga a menny Istene ad nekünk sikert…” (Nehémiás 2,11–20)
IGEN, ILYEN EGY JÓ VEZETŐ.
– 1. Hosszan sorolhatnánk, milyen tudatos volt Nehémiás, ami őt végül is sikerre vezette (13–18).
– 2. Valamikor olvastam egy könyvet arról, hogy Nehémiás miért volt jó vezető. A tanulmány huszonegy pontban sorjázta a jó vezető tulajdonságait. Valóban, mindegyik stratéga–tulajdonság kiolvasható ebből a bibliai iratból. Ezek közül a hit, az imádság is egy-egy fontos pont. Hát ez az, amivel így nem érthetünk egyet.
– 3. Helyette az valljuk: Mindent meg kell tenni és mégis mindent az Úr cselekszik; – és minden kegyelem. Istenünk, a feltámadott, megváltó Jézus Krisztusban ezt jelentette ki nekünk. De a zsoltáros is jól tudta ezt: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127).
____
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
– 1. Hosszan sorolhatnánk, milyen tudatos volt Nehémiás, ami őt végül is sikerre vezette (13–18).
Nehémiás, amikor megérkezett Jeruzsálembe, várt, nem szólt senkinek semmiről három hónapig (11).
Aztán egyik éjszaka bejárta a várost; – személyesen maga vette szemügyre a szomorú állapotokat (13–15). Ekkor is csak néhány bizalmasát avatta be terveibe (12).
Ezután a Jeruzsálembe lakó népét, valamint a papokat és az elöljárókat összehívta, hogy rámutasson arra a bajra és gyalázatra, amiben vannak.
Ám, azonnal reménységgel feladatra és cselekvésre hívott Nehémiás, az élre állt, bíztatott, nem hagyott a csüggedésben (17–18).
Persze Nehémiás bízott a menny Istenének jóindulatában is (18).