„Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem,” Jn 10,22–30
Három hónapot ugrunk az időben: Jézus most már nem a lombsátrak ünnepén tanít (7,2), hanem a téli templomszentelési ünnepen, a hanukán. Ugyanakkor a téma és a kép ugyanaz: a pásztor és nyájának kapcsolata. János így közvetíti azt, hogy Jézus tanítása időtől és tértől független. Ebben Jézus másként beszél saját küldetéséről és a belé vetett hitről azoknak, akik hinni szeretnének benne, és másként azoknak, akik csak „boncolgatják" a titkát. Utóbbiaknak nem is magyarázkodik. A tettei alapján döntsenek ők maguk.
RÉ 201 MRÉ 482
„…kiráztam ruháim ráncait…” (Nehémiás 5,1–13) Nehémiás 5,1–13
(13) „…kiráztam ruháim ráncait…” (Nehémiás 5,1–13)
SOK ITT A „RÁNC”!
– 1. Az Úr erejével sok külső harc elhordozható. De ha nincs rendben a saját életünk, ha bennünk is „harcok” dúlnak, ha a családunk romokban hever, ha a gyülekezetben, a testvérek közösségében képmutató ügyeskedések és nyílt csaták terhelnek bennünket (8–9); – akkor nincs esély. Azért sincs, mert Isten nem áldja meg így az életünket és a szolgálatainkat.
– 2. A korábban hazatért, gazdagabb és előkelőbb „hívők” uzsorás kölcsönt adtak a most hazatért testvéreiknek, zálogként földjeiket, lányaikat vették el tőlük, miközben azok éheztek, és teljesen kiszolgáltatottá lettek. Sajnos Nehémiás sem volt mentes ettől a bűntől (10).
– 3. Az elkeseredettek panasza (1–5) azonban bűnbánatra, azonnali cselekvésre késztette a vezetőt, és az érintett uzsorásokat (6–9). A határozat így hangzott: a sajátjaiktól nem vesznek kamatot, az eddigi kamatot is visszaadják nekik, zálogba elvett tulajdonaikkal együtt (11–12). Bizony, van még itt feladatunk nekünk, Isten népének is. Urunk, rázd ki életünket, vasald ki ráncainkat! Köszönjük, hogy néped életében minket megalázó szigorod is kegyelmed jele.
___
SOK ITT A „RÁNC”!
– 1. Az Úr erejével sok külső harc elhordozható.
De ha „legbelül” gyarlóbb a helyzet, mint az életveszélyes külső „pogány” küzdelemben (8–9), akkor bekövetkezhet az összeomlás.
Ha nincs rendben a saját életünk, ha bennünk is „harcok” dúlnak, ha a családunk romokban hever, ha a gyülekezetben, a testvérek közösségében képmutató ügyeskedések és nyílt csaták terhelnek bennünket; – akkor nincs esély.
Azért sincs, mert Isten nem áldja meg így az életünket és a szolgálatainkat.
– 2. A korábban hazatért, gazdagabb és előkelőbb „hívők” uzsorás kölcsönt adtak a most hazatért testvéreiknek, zálogként földjeiket, lányaikat vették el tőlük, miközben azok éheztek, és teljesen kiszolgáltatottá lettek.
Sajnos Nehémiás sem volt mentes ettől a bűntől (10).
– 3. Az elkeseredettek panasza (1–5) azonban bűnbánatra, azonnali cselekvésre késztette a vezetőt, és az érintett uzsorásokat (6–9).
A határozat így hangzott: a sajátjaiktól nem vesznek kamatot, az eddigi kamatot is visszaadják nekik, zálogba elvett tulajdonaikkal együtt (11–12).
– 4. Bizony, van még itt feladatunk nekünk, Isten népének is; – önvizsgálatot tartva az Úr előtt, hitelesebben tisztelve és szeretve egymást; – először egymást.
Bizony hitbeli, kegyességbeli, tanbeli harcaink mellett, „vagyoni, birtoklási, pénzügyi” és mindennapi csaták is terhelnek bennünket; – önző, irigy, pökhendi lelkülettel.
Nincs visszataszítóbb a hit és a gőg találkozásánál.
– 5. Urunk, rázd ki életünket, vasald ki ráncainkat!
Köszönjük, hogy néped életében minket megalázó szigorod is kegyelmed jele.