„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók...” Jn 10,16–21
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók..." (16). Jézus a maga korában arra utalhatott ezzel, hogy zsidó honfitársai mellett az élet igéjét más népek is befogadják. Az evangélista már arra is gondolhatott, hogy a saját gyülekezetén, a „jánosi keresztyéneken" túl a szélesebb egyházi közösséggel is meg kell találni a kapcsolópontokat. Számunkra ez az ige felhívás az önfeladástól mentes, de alázatos és szolgáló ökumené gyakorlására, és a nyitásra azok felé, akik máshogyan élik meg a hitüket.
RÉ 260 MRÉ 497
„Istenünk harcol értünk!” (Nehémiás 4,9–17) Nehémiás 4,9–17
(14) „Istenünk harcol értünk!” (Nehémiás 4,9–17)
Nehémiás felrázta, HITÉBEN MEGERŐSÍTETTE, ÉS CSATASORBA ÁLLÍTOTTA népét (8–9).
– 1. Nehémiás vezetésével a nép fő szolgálata volt, hogy megvédjék azt, amit az Úr nekik adott: hitüket, városukat, kultúrájukat, szeretteiket, kincseiket. Mindenki becsülje meg azt, amit ő kapott az Úrtól. Aki a saját kincseit értékeli, csak az tud igazán tisztelni másokat is.
– 2. Nehémiás emberei nem támadnak, csak védekeznek: – éjjel őrködnek (16); – nappal pajzzsal a kezükben munkálkodnak, építik a várfalat (10–11); – mert még kényszerhelyzetben sem vihet mindent a gyilkos harc! – 2. Az Úr cselekszik népéért (9; 14). De ebben az esetben is igaz: hinni és tenni, imádkozni és dolgozni. A sorrend persze nem mindegy. Az elsőből következhet áldottan a másik.
– 3. És még valami! Ezek az emberek itt nem csak a sajátjukat, hanem a közös ügyet, nem mellesleg az Isten ügyét, azaz Jeruzsálem városfalát védik. Nem csak a saját ügyünkben járunk el. Kell a „saját” is, hogy áldottabb és hitelesebb lehessen a közösért, az Úrért végzett szolgálatunk. Amit építünk, azt itt hagyjuk örökül.
– Az Ige kürtje hívjon az Úrhoz, hitre, és abból fakadó cselekvésre (12–14).