„Én vagyok a feltámadás és az élet...” Jn 11,17–32
„Én vagyok a feltámadás és az élet..." (25). János evangéliumában nagyon sok jézusi „én mondást" olvasunk. Az Ószövetségben Isten önmagával kapcsolatos kijelentései kezdődnek így. A jézusi „én mondások" közül ez a leghatalmasabb. Ha tényleg Jézus az élet, akkor ki másra, mi másra van szükségünk? Ha ő a feltámadásunk záloga, akkor mitől kellene félnünk ebben az életben? Rajtunk is múlik, hogy mások hallanak-e az egyetlen és valódi „életvezetési tanácsról"!
RÉ 402 MRÉ 323
„…őrségeket kell fölállítani…” (Nehémiás 7) Nehémiás 7
(3) „…őrségeket kell fölállítani…” (Nehémiás 7)
ŐRSÉGBEN…
– 1. Most, az adatvédelem korában olvasunk a Jeruzsálembe először hazatértek jegyzékéről (5–6). Ez egy származás alapján összeállított lista volt. Isten népe számára ez a „származás” nem emberi feltételek, hanem az Isten, Jézus Krisztusban közölt kegyelme által igazolható; – vagyis nem pecsétes papírral, hanem a Szentlélek pecsétje által.
– 2. Azért, hogy érthető legyen az üzenet, tegyük hozzá: a Szentlélek hitet ajándékozó munkája mindig betagol Isten látható népének fegyelmezett, engedelmes közösségébe. A sokat emlegetett, kritizált, félreértett „templombajárás” ezért ma a hitvallás elsőszámú formája lett, túl minden személyes hiten és kegyességen (6–65).
– 3. Vannak olyan idők, amikor őriznünk kell az Isten népét, hitünket, örökségünket, városainkat (1–3). Légy jelen az Úr, soha nem tökéletes, de kegyelemben megtartott, látható egyházában. Drága kincsünk őrzése, megőrzése itt kezdődik. Légy rajta a látható listán. Aki a láthatón rajta van, az felvállalta a közösséget az Isten ügyével. Ez a mai bátor hitvallás pedig eleve a kegyelem jele, amely bizonnyal élő hitté érik…
___
ŐRSÉGBEN…
– 1. Most, az adatvédelem korában olvasunk a Jeruzsálembe először hazatértek gondosan összeállított jegyzékéről; – azokról, akik Kr. e. 538-ban, Zerubbábellel tértek haza, közel ötvenezren (66).
Ezsdrás könyvében is olvasunk, az akkor hazatértekről (Ezsdrás 2), akik a második hullámmal, Kr. e. 458-ban vállalták az otthoni újrakezdést.
Ezekre az adatokra támaszkodva állította össze Nehémiás, aki Kr. e. 444-ben tért haza, a rá bízott, hazatért nép jegyzékét (5–6).
– 2. Ez egy származás alapján összeállított lista volt.
Hiszen, ha névsort állítunk össze, annak mindig vannak bizonyos szempontjai.
Lám, már arra a listára is rákerülhettek azok, akik a származásukat emberi felmenők alapján nem tudták igazolni (61–65).
Isten népe számára ez a „származás” nem emberi feltételek, hanem az Isten, Jézus Krisztusban közölt kegyelme által igazolható; – vagyis nem pecsétes papírral, hanem a Szentlélek pecsétje által.
– 3. Ez így teológiailag igaz, és szépen is hangzik…
De azért, hogy érthető legyen az üzenet, tegyük hozzá: a Szentlélek hitet ajándékozó munkája mindig betagol Isten látható népének fegyelmezett, engedelmes közösségébe.
A sokat emlegetett, kritizált, félreértett „templombajárás” ezért ma a hitvallás elsőszámú formája lett; – túl minden személyes hiten és kegyességen (6–65).
– 4. Vannak olyan idők, amikor őriznünk kell az Isten népét, hitünket, örökségünket, városainkat.
Vannak olyan idők, amikor őrséget kell felállítani, nem mások ellenében, hanem a ránk bízottakért (1–3).
Légy jelen az Úr, soha nem tökéletes, de kegyelemben megtartott, látható egyházában.
Drága kincsünk őrzése, megőrzése itt kezdődik.
Légy rajta a látható listán.
Aki a látható listán rajta van, az felvállalta a közösséget az Isten ügyével.
Ez a mai bátor hitvallás pedig eleve a kegyelem jele, amely bizonnyal élő hitté érik…