előző nap
következő nap

„...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért...” Jn 11,45–52

45 Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. 46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. 48 Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. 49 Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit. 50 Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. 51 Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

„...jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért..." (50). Isten mindenkit fel tud használni a maga szolgálatában. Bár a főpap nem hitt Jézusban mint Megváltóban, de igazat mondott: Jézus mások megmentéséért áldozta fel magát. Sokan hittek Jézusban Lázár feltámasztása után, mi pedig már Jézus feltámadása után hiszünk benne mint az örök életet adó Úrban. Legyen hívő életünk hiteles bizonyságtétel, melynek nyomán „mindenki hisz majd benne" (48).

RÉ 32 MRÉ 32

„Ekkor megtalálták a törvényben…” (Nehémiás 8,13–18) Nehémiás 8,13–18

(14) „Ekkor megtalálták a törvényben…” (Nehémiás 8,13–18)

MEGRAGAD A KRISZTUS!

– 1. Ha tanulmányozzuk Isten szavát, Igéjét, törvényét, akkor egyszerre csak a Szentlélek által valamit megértünk, valami fontossá lesz abból. Itt is ez történt. Isten Igéje, szabadító üzenete megragad. Ezáltal maga Jézus Krisztus szeretete ragadja meg Isten népének, gyermekeinek szívét, életét (Filippi 3,12).

– 2. Nehémiás korában így olvasták és tanulmányozták a törvényt. Miközben a betűk mögött felragyogott számukra valami több. Felfedezték, hogy őseik ebben az időszakban lombsátrakat szoktak állítani.

– 3. A lombsátrak ünnepe nemcsak a pusztai vándorlásra emlékeztette Isten népét, hanem szabadító Urukra és a megváltás szükségességére. Ez az ünnep egy örömünnep volt. Miközben Isten Igéjére figyelve magasztalták az Urat, szabadító tetteiért, a sátrakban lakva rádöbbentek saját életük ideig való voltára is. Hiszen életünk vándor–lét, nem maradandó, hanem törékeny, mint egy sátor. Isten azonban az ígért, örök haza felé vezet bennünket, megváltó szeretetével. Ennek örülünk! Már eleve a beteljesülés örömével imádkozunk a szabadulásért.

___

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz

Józsué óta elfeledkeztek erről a rendelkezésről.

Most tehát a hetedik hónap (Tisri hónap) 15–22 között felállították a lombsátrakat, minden ház tetején és az udvarokon, miközben felolvastak a törvénykönyvből (3Mózes 23,37–43).