„...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem” Jn 14,12–14
„...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem" (14). Mai igénkben az Úr Jézus olyan szélesre tárja a lehetőségek kapuját, hogy a Bibliát olvasó ember kételkedve kapja föl a fejét. Tényleg lehetséges ez? Hogy mennyire így van, ajánlom mindenkinek figyelmébe az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv megrendítő történeteit. Aki valóban hisz Jézusban, és erre kész az életét is rátenni, annak az életében valósággá lesz Jézus hihetetlennek tűnő ígérete.
RÉ 475 MRÉ 430
„…a sziklát bővízű tóvá változtatta…” (Zsoltárok 114) Zsoltárok 114
(8) „…a sziklát bővízű tóvá változtatta…” (Zsoltárok 114)
A MINDENHATÓ ÉS MEGVÁLTÓ ISTEN CSELEKVÉSE felfoghatatlan, hiszen amikor Ő cselekszik, az emberileg lehetetlen válik lehetségessé. Éppen ez Isten cselekvésének lényege, egyben hitünknek tárgya (Máté 19,26).
– 1. Isten cselekvése: az Ő kiválasztó kegyelme, amellyel népét elkülönítette minden barbárságtól. Nem tudunk enyhébb kifejezést használni, mert ez szerepel itt. Isten szentté tette népét, Izráelt és Júdát; – hogy közülük szülessen meg a világ megváltója, Jézus Krisztus, aki minden nép között munkálkodva, megvált minket az emberi bűn barbárságából (1–2).
– 2. Isten cselekvése konkrét szabadító tettekben mutatkozott meg (3–6).
– 3. Isten cselekvése azonban az itteni világunkban megtapasztalható, konkrét szabadító tettein túl akkor is érvényes, ha éppen ezeket nem látjuk, vagy nem azonnal élhetjük meg. Isten cselekvése Jézus Krisztusban mindent elintézett: – a lehetetlen vált lehetségessé; – ahogy Mózes a sziklából vizet fakasztott (2Mózes 17,6); – úgy Ő, a legkeményebb, „sziklás” időkben sem hagy elveszni (7–8).
____
A MINDENHATÓ ÉS MEGVÁLTÓ ISTEN CSELEKVÉSE felfoghatatlan, hiszen amikor Ő cselekszik, az emberileg lehetetlen válik lehetségessé.
Éppen ez Isten cselekvésének lényege, egyben hitünknek tárgya (Máté 19,26).
– 1. Isten cselekvése: az Ő kiválasztó kegyelme, amellyel népét elkülönítette minden barbárságtól.
Nem tudunk enyhébb kifejezést használni, mert ez szerepel itt.
Isten szentté tette népét, Izráelt és Júdát; – hogy közülük szülessen meg a világ megváltója, Jézus Krisztus, aki minden nép között munkálkodva, megvált minket az emberi bűn barbárságából (1–2).
– 2. Isten cselekvése konkrét szabadító tettekben mutatkozott meg (3–6).
Isten kivezette népét a szolgaság házából, amikor kettévált a tenger (2Mózes 14,21).
Isten országot adott népének, amikor Józsué vezetésével a Jordán folyón át otthont találtak az Ígéret földjén (Józsué 3,16).
Isten országának rendjét, alkotmányát kapták meg a Sínai-hegyen, a Tízparancsolatban (2Mózes 19–20).
Isten cselekvése ma is ilyen konkrét és szabadító cselekvés népe életében; – ahol az Ő országa, az Ő országának üdvözítő rendje megjelenik, és fokozatosan kiteljesedik.
– 3. Isten cselekvése azonban az itteni világunkban megtapasztalható, konkrét szabadító tettein túl akkor is érvényes, ha éppen ezeket nem látjuk, vagy nem azonnal élhetjük meg.
Isten cselekvése Jézus Krisztusban mindent elintézett: – a lehetetlen vált lehetségessé; – ahogy Mózes a sziklából vizet fakasztott (2Mózes 17,6); – úgy Isten Jézus Krisztusban legyőzte a halál és a gonosz hatalmát.
Ő a föld Ura, aki a legkeményebb, „sziklás” időkben is éltet; – és amikor sziklák zuhannának ránk, és agyonnyomnának bennünket; – Ő akkor sem hagy elveszni.
Mindenkor emlékezzünk erre (7–8).