előző nap
következő nap

„...aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt,” Jn 15,1–8

1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. 2 Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. 4 Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 6 Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. 7 Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. 8 Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.

Jézus követői nem öncélú emberek, nem üresjárat az életük, hanem minden a gyümölcsért, a termésért van. Ha nincs szerves kapcsolat a tőke és vesszők között, akkor nem lesz gyümölcs sem; értelmetlen és haszontalan a szőlővessző léte, megpecsételődik a sorsa. Az erő, a táplálék, a növekedés Krisztustól, a szőlőtőkétől jön. Bátorít, erősít Jézus szava. Van esély, hogy termőre forduljon és mások számára is hasznos legyen az életünk, ha Krisztusban vagyunk, ha ő táplál, tisztogat és erősít bennünket, ha „Krisztusba oltott ág” az életünk.

RÉ 338 MRÉ 339

„Adjatok hálát az Úrnak…” (Zsoltárok 118) Zsoltárok 118

(1) „Adjatok hálát az Úrnak…” (Zsoltárok 118)

Ez egy egyéni HÁLAÉNEK, ami egyre inkább a gyülekezet közös hálaadásává lett. Ez az ének Jézus Krisztusért ad hálát, aki az Úr nevében jött Szabadítónk (26).

– 1. Hálát adunk az Úrnak, mert örökké tart szeretete (1–4; 28–29). Minden istenfélő ember és nép boldog bizonyossága, hogy Isten szeretete örök. Minket megelőző, a jelenben hordozó, az örök jövőben megtartó szeretet ez!

– 2. Hálát adunk az Úrnak, mert örök szeretete megszabadít bennünket (5–18). Ez a szabadító szeretet kihoz minket minden nyomorúságból (5) az örök élet tágas terére (17). Ez a szabadító szeretet velünk van, ezért ember nem árthat nekünk (6–13). Magasztaljuk az Urat ezért a szabadító szeretetért: Erőnk és énekünk az Úr (14).

– 3. Hálát adunk az Úrnak, mert örök szeretete üdvösségünk kapuja (19–27); – örök napunk, amit Ő szerzett (23); – életünk mindent összetartó sarokköve (22); – minden örömünk forrása (24).