„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem;” Jn 17,20–26
Jézusnak annyira fontos családja egysége, hogy halála előtt ezért imádkozik. Életét adta, hogy eltörölje a bűnt, ami Istentől és egymástól elválaszt. Kész vagy-e bűneidet megvallani, a bocsánatot elfogadni, hogy Istennel helyreálljon kapcsolatod? Kész vagy-e testvéri egységben élni Isten gyermekeivel? Kész vagy-e nemet mondani arra, ami megtöri az egységet: az önzésre, a versengésre, a romboló beszédre, a bűnre? Kész vagy-e ma bocsánatot kérni és megbocsátani Krisztusért?
RÉ 397 MRÉ 419
„Ilyen áldásban részesül az az ember…” (Zsoltárok 128) Zsoltárok 128
(4) „Ilyen áldásban részesül az az ember…” (Zsoltárok 128)
Isten áldása az Ő ajándékait hirdeti, amelyeket csak Ő adhat. EZEK AZ ÁLDÁSOK AZ ISTENFÉLELEM AJÁNDÉKAI (1).
– 1. Isten áldása, ha valaki a saját keze munkájából élhet; – nem szorul másokra; – egészséges, ezért tud dolgozni; – és munkájának kellő gyümölcse van, amelyet ő használhat fel, vagyis nem vesznek el tőle mások, hanem ő adhat másoknak. Nincs ennél nagyobb ajándék (2).
– 2. Isten áldása, ha valakinek van családja, felesége, gyermekei. Ez a zsoltár a család dicsérete. A Biblia családmodellje egyértelmű. Minden egyéb áldások forrása ez; – az Úrban (3).
– 3. Isten áldása azonban akkor is megtapasztalható, ha ezeknek híjával vagyunk: – ha még nem látjuk munkánknak gyümölcseit; – ha egyedül maradtunk; – vagy családi életünk kudarcot szenvedett. Itt emelkedik igazán mennyei magasságokba a zsoltár, hiszen Isten áldásáért imádkozik, azokat is magához ölelve, akik nem Isten földi, konkrét ajándékaiban tapasztalják meg Isten áldását. Jeruzsálem majdani jólétét meglátni (5), ahogy az imádság fogalmaz, túlmutat az e-világban megtapasztalható áldások keretein (4–6).
___
Hozzáfűzés az igemagyarázathoz
Ez a zsoltár egyértelművé teszi azt, hogy miként ölthet testet Isten áldása ebben a világban.
Nagy szabadságunkban sokfelé kereshetjük a „boldogságot”, de csak az istenfélő ember, aki az Úr útján jár, tapasztalhatja meg azt: – itt és maradéktalanul odaát; – jólétben és próbatételekben; – békességben és békétlenségben egyaránt (4–6).