előző nap
következő nap

„Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” Jn 18,1–11

1 Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kidrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. 2 Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. 3 Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4 Jézus pedig tudva mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: Kit kerestek? 5 Azok így feleltek: A názáreti Jézust. Én vagyok – mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. 6 Amikor azt mondta nekik: Én vagyok – visszatántorodtak, és a földre estek. 7 Ekkor újra megkérdezte tőlük: Kit kerestek? Ők ismét ezt felelték: A názáreti Jézust. 8 Jézus így szólt: Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni! 9 Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit. 10 Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. 11 Erre Jézus így szólt Péterhez: Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?

Jézus értünk cselekvő Úrként megy végig szenvedésének útján: maga helyezi bilincsbe kezét, tanítványait menti, önmagát pedig feláldozza értünk. Ura az eseményeknek, ezzel a békességgel állítja le a kétségbeesett emberi vagdalkozást. Ha rád tör a félelem, az aggodalom, a harag, mielőtt kapkodni, vagdalkozni kezdenél, beszélj Jézussal. Ő ma is kézben tartja az eseményeket. Add át neki életed irányítását bizalommal!

RÉ 334 MRÉ 220

„Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.” (Zsoltárok 129) Zsoltárok 129

(5) „Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.” (Zsoltárok 129)

HITVALLÓ ZSOLTÁR ez, amelyet a gyülekezeti istentiszteleten énekeltek.

– 1. Ilyenkor Isten népe visszatekintett múltjára, majd ezt összegezte: Sokan szorongatták őket, hitüket, de mégsem bírtak velük (1–3). Isten azonban igazságos volt. Isten nem engedte népét vég nélkül bántani, megszégyenítette gyűlölőiket. Ezek előbb-utóbb kitépett fűcsomókká lettek, amelyeket nem érdemes az aratáskor kévébe kötni. Isten áldásának hiányára mutat ez a kép. Kárt szenvednek mindazok, akik Isten népét bántják. Az áldás hiánya átok (4–8).

– 2. Hitvalló, hitvédő, harcos zsoltár ez. Valóban, világunkban, ahol illatozik mindenféle virág, csak hitvalló, bátor bizonyossággal lehet megmaradni a hitben.

– 3. Ugyanakkor Jézus Krisztus még ennél a harcos hitnél is nagyobb bizonyossággal szolgált közöttünk, és minket is erre a bizonyosságra váltott meg, miszerint édeskevés az a lelkület, amely harcosan állítja, hogy neki van igaza, és átkot szór másokra, mert őt az istene úgyis megsegíti. Jézus Krisztus sokkal többet ajándékozott nekünk ennél a primitív szemléletnél. – Valóban megszégyenülnek az Úr ügyének gyűlölői. Éppen ez a bizonyosság ad nekünk erőt és szelídséget ahhoz, hogy mi senkit ne gyűlöljünk; – hitünkre és igazságunkra hivatkozva se.