„...nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak...” Gal 2,11–14
„...nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak..." (14). Milyen nehéz a helyes és szükséges szembesítés a gyülekezetben! Ki teheti, ki ellenében? Kinek van, és mi alapján jogosítványa? Nem lesz a vádlóból rövid időn belül vádlott? Pál lehetett volna szelídebb, diszkrétebb lelkigondozó? Félthette volna másképpen is az evangélium ügyét, mint hogy megszégyeníti a „tekintélyes" Pétert? „Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel" (Róm 14,22). A megfeddett ember, aki alázattal elismerte, hogy vétett, képes érzékeny lélekkel felemelni szavát minden hamis út ellenében.
RÉ 212 MRÉ 304
„…megáldotta benned lakó fiaidat.” (Zsoltárok 147) Zsoltárok 147
(13) „…megáldotta benned lakó fiaidat.” (Zsoltárok 147)
Talán A JERUZSÁLEMI VÁRFAL FELÉPÍTÉSÉNEK IDEJÉN született ez az Urat magasztaló ének, Nehémiás korában, Kr. e. 445 után.
– 1. Milyen ez a világ? Minden „romos” és „szétszórt” ebben a világban, sebes és beteg (3). Minden deres, havas, jeges, nem lehet kiállni hidegét (16–17).
– 2. Milyen Isten városa? A mindenható és világot teremtő, gondviselő (8–9), erős és bölcs Isten (4–7) összegyűjti népét, megépíti „városát”, „országát” (2). De jó, hogy „Isten városa” az Úrba vetett bizalom, ennek nyomán a békesség, az üdvösség, és nem a tahó, erőszakos dominancia városa. Ő erős zárakat tett városára, hiszen az Ő szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (10–14).
– 3. Isten szava, Igéje mutat rá a világ romos és rideg állapotára; – valamint Isten városának felépített, jeget elolvasztó békességére, a megváltó Isten közelségére. Ez az Ige, ebben a romos világban rendet teremtő, újjáteremtő parancs (15), törvény (19); – Isten országában evangéliumi kegyelem, az Úr Jézus Krisztusban (18), áldás (13). – Üdvössége van annak, aki ezt tudja, és ezért magasztalhatja az Urat! Nem kell ennél több (20).