előző nap következő nap

„...gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus” Gal 4,12–20

12 Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, 14 és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. 15 Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna. 16 Most pedig az ellenségetek lettem, mert az igazat mondom nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19 gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus. 20 Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és más hangon beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.

„...gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus" (19). Anyáknapi sóhaj is lehetne Pál szava a galatákhoz. A születés kínjainál jobban izgatja az apostolt az újjászületés célja: a krisztusarcúság elérése. Nem elég életet adni, hanem segíteni kell kihozni belőlük Krisztus vonásait. A felszínes keresztyén máz rájuk erőltetése hiábavaló. Az igazi az, ha belső és mélyről jövő, lélek- és életalakító folyamathoz segítjük gyermekeinket.

RÉ 47 MRÉ 47