„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel” Gal 6,1–10
„Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel" (1). A keresztyének közössége nem a tökéletes emberek társasága. Van, amikor erőt vesz az emberen valami bűn. Ilyenkor a lelki embernek lelki módszerrel kell segítenie. A helyreigazítás orvosi szakkifejezés: a kificamodott tag helyretétele óvatosan, de határozottan. Aki helyreigazít, annak gőg, kevélység, elbizakodottság nélkül kell felöltöznie a krisztusi indulatot.
RÉ 455 MRÉ 480
„Én szerelmesemé vagyok…” (Énekek 7) Énekek 7
(11) „Én szerelmesemé vagyok…” (Énekek 7)
Nagyon egyetértek Szabó Andor magyarázatával, aki itt azt hangsúlyozza, hogy az Énekek énekében sehol sem esik szó arról, hogy a szerelem az eljövendő nemzedékek bölcsője. Legfeljebb csak utalás szintjén olvasunk erről, amikor a mandragórát említi az ének, amely a közhiedelem szerint segítette a fogamzást (14; 1Mózes 30,14–17). Az ihletett szentíró és az adott kor ismeretében nyugodtan mondhatjuk, hogy az meg sem fordult akkor a fejekben, hogy ne lenne gyerekáldás, hiszen ez elválaszthatatlan részét képezte a házasságnak.
Ugyanakkor az Énekek éneke mégis határozottan azt üzeni, hogy a házassági közösség nem csak a gyerekáldásért van. Önmagában is fontos szövetség ez, ahol két ember élete kiteljesedhet, az Isten színe előtt.
Fontos a gyerekáldás, ezt kérjük, várjuk, akarjuk, elfogadjuk, nem korlátozzuk. De nagy baj, ha utána minden a gyerekekről szól. Sok házasságban látom ezt. Az elkényeztetett lurkók szép csendben szétverik a házasságot, hiszen minden értük van születésüktől kezdve, és mire felnőnek és kirepülve rá sem nyitják szüleikre az ajtót, ott marad egymás számára két öreg, idegen ember…