előző nap
következő nap

„Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek...” 5Móz 5,22–33

22 Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűzből, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és ideadta nekem. 23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt, 24 és ezt mondtátok: Íme, az Úr, a mi Istenünk, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél vele. 25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, az Úrnak hangját, akkor meghalunk. 26 Mert van-e olyan halandó, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből, úgy mint mi, és mégis életben maradt? 27 Menj hát te oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, az Úr mond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, az Úr mondott neked, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt. 28 Amikor meghallotta az Úr azokat a szavakat, amelyeket nekem mondtatok, így szólt hozzám az Úr: Hallottam e népnek a szavait, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az, amit mondtak. 29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, így félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak. 30 Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba! 31 Te pedig maradj itt mellettem, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy teljesítsék azokat azon a földön, amelyet a birtokukba adok. 32 Tartsátok meg és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra! 33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

„Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek..." (22). Isten beszél. Meg akar szólítani bennünket is, a mai gyülekezetek tagjait: „...életben maradhat az ember, ha Isten beszél hozzá" (24). Sőt, csak akkor maradunk életben lelkileg, ha Isten szól. Amikor teljesítjük és megtartjuk szavát, nem térünk el attól se jobbra, se balra (32), akkor látni és tapasztalni fogjuk Isten áldását az életünkön. Ez csak tőle kapott „új szívvel", hit által lehetséges (Ez 36,26).

RÉ 44 MRÉ 44

„…hirdette nekik az Igét.” (Márk 2,1–12) Márk 2,1–12

(2) „…hirdette nekik az Igét.” (Márk 2,1–12)

JÉZUS HIRDETI AZ IGÉT.

– 1. Jézus gyakran elrejtőzik. Márk evangéliumának kulcsa a „messiási titok”: addig ne szóljanak róla, amíg a kereszten és utána nyilvánvaló nem lesz, hogy ki is Ő valójában. Ne szóljon Jézusról az, aki nem ismeri Őt igazán (1). Ugyanakkor Jézus nem tud elrejtőzni, sokan jönnek hozzá; – aki pedig megtapasztalta hatalmát, nem tud hallgatni Őróla. Jézus az elrejtőzés és kitárulkozás lüktetésében van jelen előttünk Márk evangéliumában.

– 2. Jézus minden tevékenysége igehirdetés. Jézus mindig „előjön”, ha Őt igazán hívják, és hirdeti az Igét, ahogy itt is tette. Ez az Ő fő tevékenysége. A gyógyítás jel, „áldott járulék”, az igehirdetés egy fajtája (2). Ennek bizonysága végig, a mai igeszakasz.

– 3. Jézus szavával, Igéjével meggyógyítja a hozzá leeresztett bénát, hiszen megbocsátja annak bűneit. Mert az igazi gyógyulás a bűnök bocsánata, az örök élet, az üdvösség (3–5). Ma ugyanúgy tiltakozunk ez ellen, mint akkor tették. Hallottam már szolgatársaktól, meg okos keresztyén értelmiségiektől is a megjegyzést: Hagyjuk már a keresztyén sablonokat, az emberről és valós megoldásokról beszéljünk, amit a ma embere be tud fogadni, a gondolkodó ember sem riad meg azoktól (6–9).

– 4. A történet egyértelmű: a béna gyógyulása a bűnök bocsánata, a talpra állása csak ideiglenes ráadás; – mert ebben a világban ez a gyógyult ember előbb-utóbb újra, véglegesen leesik majd a lábáról, mint mi mindannyian (10–11).

– 5. Aki csak látható csodára dicsőíti az Istent, noha marad a saját okos, „önmegváltó”, „emberséges és emberi” gondolatainál, az legfeljebb ámul, de nem hisz (12).