„Vigyázzatok, hogy... el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket...”
5Móz 11
1 Szeresd az Urat, a te Istenedet, és tartsd meg mindenkor, amit ő elrendelt: rendelkezéseit, törvényeit és parancsolatait! 2 Ti már ismeritek, nem úgy, mint fiaitok, akik nem ismerik, mert nem látták Isteneteknek, az Úrnak fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját, 3 azokat a jeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban vitt véghez Egyiptom királyán, a fáraón és egész országán; 4 és hogy mit tett Egyiptom haderejével, lovaival és harci kocsijaival, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek benneteket, és hogyan veszítette el őket az Úr mind a mai napig; 5 és hogy mit tett veletek a pusztában, míg el nem érkeztetek erre a helyre; 6 mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Elíábnak a fiaival, amikor megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben. 7 Ti a saját szemetekkel láttátok az Úrnak valamennyi nagy tettét, amelyet véghezvitt. 8 Tartsátok hát meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, fáradságos munkával kellett öntöznöd, mint a kertben a zöldségeket. 11 Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12 Az Úr, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az Úr, az év elejétől az év végéig. 13 Ha engedelmesen hallgattok parancsolataimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok az Urat, a ti Isteneteket, ha teljes szívből és teljes lélekből szolgáljátok őt, 14 akkor esőt adok földetekre a maga idejében, őszi esőt és tavaszi esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat, 15 és adok füvet a meződre állataidnak; így jóllakásig ehetsz majd. 16 Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, és el ne forduljatok tőlem: ne tiszteljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, 17 mert akkor fellángol az Úr haragja ellenetek, bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem hozza meg termését, ti pedig hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet nektek ad az Úr. 18 Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! 20 Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra, 21 hogy hosszú ideig élhessetek ti és a ti fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött atyáitoknak az Úr, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld felett. 22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek azokat; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok, 23 akkor kiűzi előletek az Úr mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népek birtokát foglalhatjátok el. 24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok. 25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt előttetek Istenetek, az Úr az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek. 26 Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek. 27 Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek. 28 De átkot, ha nem hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, és letértek arról az útról, amelyet ma megparancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. 29 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd, mondd el az áldást a Garizím-hegyen, az átkot pedig az Ébál-hegyen. 30 Ott vannak ezek a Jordánon túl a nyugati út mögött a kánaániak földjén, akik az Arábá-völgyben laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyfái mellett. 31 Ti most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek. Birtokba is veszitek, és ott laktok majd. 32 De vigyázzatok: teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elétek adok!
(14) „Tizenkettőt választott ki…” (Márk 3,13–21)
– 13. vers. A „hegy”, ahol a tizenkét tanítvány elhívása történik, az imádságnak, az Isten közelségének, a kinyilatkoztatásnak helye. Ezzel is jelzi Márk, hogy Jézus isteni hatalommal, feltétlenül, emberi képességektől függetlenül hívta el azokat, akiket akart, és azok követték is Őt. Jézus isteni hatalommal „teremtette” a tizenkettőt. Senki sem kérdezheti: miért éppen ezek, tizenketten?
– 14. vers. A tanítványság lényege, hogy a tanítványok mindig Jézussal vannak, mert Jézus velük van, és ennek nyomán küldetésük az, hogy Jézus tanúi legyenek. Ők az első igehirdetők. Jézus hatalmával szólnak. Az egyház igehirdetése a tizenkettő üzenetét viszi tovább, akik viszont Jézus igehirdetése alapján, az Ő cselekedeteit látva szóltak.
– 15. vers. Jézus tanítványai azonban nemcsak jézusi hatalommal szólhatnak, hanem jézusi hatalommal cselekedhetnek: megkötözött emberek kötelékeit oldhatják meg. Külön kiemeli Márk, nem ők, nem a tanítványok szólnak és cselekszenek, hanem Jézus Krisztus hatalma szól és cselekszik általuk, az Úr akarata szerint. A Jézussal való együttlét nem kegyes öncél. Jézus nem elégszik meg a tizenkettővel, hanem mások felé is „nyitott”, minden nép felé (3,8). A tizenkettő nem egy lezárt kör. Fix a középpont: Jézus Krisztus. A tizenkettő, és a kör sugara Isten akarata és kegyeleme szerint bővül. Márk missziói egyházfogalma ez.
– 16–18. versek. A tizenkettő felsorolása jelzi, hogy sokfélék „ezek”, mégis Isten új népének magja ők, az Úr kiválasztó kegyelme szerint. Vagyis a tizenkettő az új Izráel, az egyház. De ennek ellenére a tanítványok történeti szerepe páratlan. Csak ők az apostolok. Nem választhat senki helyükbe másokat. Márk ezt vallja, de ennek ellenére nem teszi „emberfelettivé” a tizenkettőt. Páratlan tanúk ők, de Jézus ügyének nem ők a biztosítékai, hanem maga az Úr. Végig Ő cselekszik! A tizenkettő páratlansága nem jelent minőségi különbséget: őbennük látjuk a húsvét utáni keresztyénség minden gyengeségét, bűnét, kísértését; – de elhívását és küldetését is. A tanítványi listákból kiderül, hogy az egyes tagok szerepe, sem Jézus földi életében, sem húsvét után nem volt egyformán aktív és jelentős. Több név már a felsorolásban is eltűnik az ügy mögött, amire Jézus elhívta őket.