előző nap következő nap

„...fel kell olvasni..., hallgassák és tanulják meg...” 5Móz 31,1–13

1 Miután Mózes elmondta ezeket egész Izráelnek, 2 ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni, és az Úr is megmondta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! 3 Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr. 4 Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. 5 Kiszolgáltatja őket nektek az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek! 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. 7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. 8 Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! 9 Mózes leírta ezt a törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák, meg Izráel összes véneinek. 10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a lombsátrak ünnepén, 11 amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára. 12 Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét. 13 Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.

„...fel kell olvasni..., hallgassák és tanulják meg..." (11–12). Amikor megismertem Istent, olthatatlan vágyam támadt a Biblia olvasására. Letehetetlen napi olvasmány volt számomra. Később pedig élmény volt tanulni belőle, róla. Mózes rendelkezése szerint hétévente kellett csak felolvasni a törvényt. Mi, mai keresztyének gyakrabban is kézbe vehetjük a Szentírást. Hála legyen érte Istennek!

RÉ 238 MRÉ 368

„…három nap múlva feltámad.” (Márk 9,30–41) Márk 9,30–41

(30) „…három nap múlva feltámad.” (Márk 9,30–41)

Jézus a tanítványaival haladt át Galileán. Jézus nem akarta, hogy felismerjék őket, mert most csak a tanítványait akarta tanítani. Nincs ennél nagyobb ajándék, mint amikor az Úrra figyelhetünk, amikor Ő tanít bennünket, mert az Ő tudománya örök.

Jézus a legfontosabbra tanítja azokat, akiket megszólított: szenvedésére, kereszthalálára és feltámadására. Egy alkalommal már szólt erről nekik az Úr. Akkor Péter hevesen tiltakozott az ellen, hogy dicsőséges Ura szenvedjen és meghaljon. A feltámadást, a folytatást már meg sem hallotta Péter.

Jézus most másodszor is szól a lényegről.

Isten Fia – aki nem más, mint a zsidó váradalmak szerinti Emberfia, azaz Messiás – emberek kezére kerül. Kiderül ebből, milyen az ember, mi a bűn, milyen rettenetes dolog emberek kezére esni: szenvedés, gyalázat és halál. Jézus vállalja ezt, még a kínhalált is!

Jézus, saját halála rendkívüliségét itt feltámadásával magyarázza. Olyan halál az övé, amely legyőzte az emberi bűnt, a halált, a gonoszt. Erre van szükségünk!

Mégis sokan nem értjük ma sem, mint akkor a tanítványok is értetlenül álltak Jézus szavai előtt. Nekünk dicsőség kell, dicső győzelem, szemfényvesztés… Pedig az élet bűn, szenvedés, halál… Hiába kozmetikázzuk. Megoldást pedig csak a feltámadott Úr adhat.