1 Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyek közé szétszórt téged Istened, az Úr, 2 és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és fiaiddal együtt teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked, 3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr, megkönyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nemzet közül, amelyek közé szétszélesztett téged Istened, az Úr. 4 Ha az ég széléig szórt is szét téged Istened, az Úr, még onnan is összegyűjt, onnan is visszahoz, 5 és bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint atyáidat. 6 Szívedet és utódaid szívét is körülmetéli az Úr, a te Istened, úgyhogy szeretni fogod az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és így életet nyersz. 7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre hárítja Istened, az Úr, azokra, akik üldöztek téged. 8 És te újra hallgatni fogsz az Úr szavára, és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma megparancsolok neked. 9 Elhalmoz téged javaival Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra örömét leli majd az Úr abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan örömét lelte atyáidban, 10 ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből. 11 Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? 13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? 14 Sőt inkább nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! 15 Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 16 Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. 17 De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, 18 kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek. 19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is! 20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
(29) „…csak imádsággal.” (Márk 9,14–29)
A tanítványok vitába bocsátkoztak az írástudókkal. Nem tudjuk, mi a vita témája, de kapcsolatos lehetett a megszállott fiú betegségével is. Vitatkozni tudnak a témáról, de meggyógyítani nem tudják a beteg fiút (14–18). Soha ne elemezzem mások nyomorúságát bölcs „elméleti szakemberként”. Ha hittel nem kértem, és ezért nem kaptam az Úr Jézus Krisztus erejét, hogy szavaimmal erősítsek, tetteimmel gyámolítsak és gyógyítsak, akkor inkább hallgassak (19).
Pedig mekkora nyomorúság gyötri ezt a gyereket, amely az „idegroham” során összevissza rángatja, dobálja őt, veszélyeztetve maga és mások testi épségét is, kétségbe ejtve szeretteit (20–21).
Jézus isteni hatalma segít az apán, és meggyógyítja a gyerekét, mert bizony egy hozzátartozó ugyanúgy áldozata a betegségnek, mint maga a szenvedő (26–27). Jézus isteni hatalma nemcsak mondja, hanem láttatja: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (23)
A mi hitünk azonban olyan hullámzó, mint ebben a történetben az apáé: – Hiszek, hinni akarok, segíts Uram, a hitetlenségemen! (24) Jézus Krisztus hitére mutatunk, Őhozzá menekülünk, még a hitért könyörögve is.
Vegyük komolyan Jézus intését: vannak olyan fajta nyomorúságok, amelyek csak imádsággal gyógyulnak (29), a növekvő hit által, kegyelemből.