„körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira...”
5Móz 32,1–25
1 Figyeljetek, egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! 2 Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. 3 Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! 4 Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. 5 Megromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis ez a nemzedék. 6 Ez a hála az Úr iránt, bolond és esztelen nemzet?! Hisz atyád ő, aki megteremtett, ő alkotott és tett erőssé téged. 7 Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják: 8 Mikor a Felséges kiosztotta a népek örökségét, népekre osztva az emberek fiait, mikor kijelölte a nemzetek hazáját, kik annyian vannak, mint Izráel fiai, 9 akkor az ő népe maradt az Úr része, Jákób lett az ő kimért öröksége. 10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, 11 ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt. 12 Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. 13 A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. 14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad. 15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. 16 Idegen istenekkel tették féltékennyé, utálatosságokkal bosszantották őt. 17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik nemrég jöttek, akiket még nem féltek atyáitok. 18 Kőszikláddal, aki nemzett, nem törődtél; elfeledted Istent, aki világra hozott! 19 Látta ezt az Úr, s haragjában megutálta fiait és lányait, 20 és ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, akikben nincsen hűség. 21 Semmit érő istenekkel tettek féltékennyé, haszontalan bálványokkal bosszantottak engem. Semmit érő néppel teszem én is féltékennyé, bolond nemzettel bosszantom majd őket. 22 Mert tűz lobban fel haragomtól, perzselve lecsap a holtak hazájáig; megemészti a földet és ami azon termett, felgyújtja a hegyek alapjait. 23 Elhalmozom őket bajokkal, valamennyi nyilamat kilövöm reájuk, 24 az éhségtől elgyengülnek, láz emészti őket és keserű halál; vérengző vadakat eresztek rájuk és porban csúszó mérges kígyókat. 25 Kint fegyver gyilkol, bent meg a rémület: ifjat és szüzet, csecsemőt és vénembert egyaránt.
„Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.” (Márk 10,1–16)
Márk 10,1–16
(9) „Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.” (Márk 10,1–16)
– Folytathatjuk a tegnapi gondolatmenetet, ahol Jézus a tanítványaihoz szólt. A tizedik fejezetben már nemcsak a tanítványoknak szól a tanítás, a házassági elválásról, hanem sokaknak, de a tanítványok is hallották ezt. Tehát, mi maradjunk még mindig a magunk „háza táján”.
– Jézus nem enged semmiféle bűnt, a követői körében; – és mégis tele vagyunk látható, tetten érhető, másokat megbotránkoztató bűnökkel; – a rejtettekről most nem is beszélek.
– Jézus határozottan nemet mond a válásra, mert noha Mózes megengedte a válólevél írását, ha a férfi elbocsátotta feleségét (5Mózes 24,1), de Isten eredeti gondolata nem ez a házasságról. Isten törvénye ezzel a válólevéllel csak a bűn okozta nyomorúságot akarta kordában tartani. Az Úr eredeti gondolata az, hogy a férfi és a nő egy testté lesznek. Ez a földi világban egyszer és mindenkorra összetartó kötelék (6–9). Jézus tanítása itt is egyértelmű: nincs válás! Mégis – még Isten népének tagjai között is – rengeteg a válás; a megromlott házasságokról, az illemből együtt maradókról, az egymást megkeserítőkről most nem is beszélve.
– Jézusi mérce ez, világos beszéd, és ebből az is világossá lesz, hogy nem az erkölcsi életünk, a makulátlan tetteink alapján nyerhetünk üdvösséget. Ám aki üdvösséget nyert, annak életén dolgozik a kegyelem, mint a kovász a tésztán (Máté 13,33).