26 Szétzúzom őket, gondoltam, emléküket is kitörlöm a halandók közül, 27 de tartok az ellenség gúnyolódásától, hogy félreértik ellenfeleik, és majd azt mondják: A mi hatalmas kezünk, s nem az Úr művelte ezt. 28 Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen! 29 Ha bölcsek lennének, felismernék, s megértenék, mi lesz a végük. 30 Hogyan kergethet ezret egy, és hogyan űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk kezükbe adta, az Úr kiszolgáltatta őket. 31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeiknek is el kell ismerniük. 32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérgező fürtök, keserűek a szemei. 33 Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge. 34 De el van ez rejtve nálam, lepecsételve kincstáramban. 35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük. 36 Bizony, igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja. 37 Hol vannak isteneik – mondja – és a szikla, akiben bíztak? 38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket! 39 Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált, és én adok életet, összezúzok és gyógyítok, nincs, aki kezemből kimentsen. 40 Kezem az égre emelem, és megesküszöm önmagamra, az örökké élőre: 41 ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek. 42 Nyilaim vérrel részegítem, és kardom hússal lakik jól: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével. 43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak a népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de engesztelést szerez népének földjéért! 44 Mózes pedig odament, és elmondta ezt az éneket az utolsó szóig a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt. 45 Miután Mózes elmondta mindezeket egész Izráel előtt, 46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek titeket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek valamennyi igéjét! 47 Mert nem üres beszéd ez a számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. 48 Ugyanezen a napon így beszélt Mózeshez az Úr: 49 Menj föl ide, az Abárím-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak a birtokába adok! 50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és elődei mellé került. 51 Mert Izráel fiaival együtt ti is hűtlenek voltatok hozzám a Kádés melletti Meríbá vizénél, a Cin-pusztában, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai között. 52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
„Az embereknél lehetetlen, de az Istennek nem…” (Márk 10,17–31)
Márk 10,17–31
(27) „Az embereknél lehetetlen, de az Istennek nem…” (Márk 10,17–31)
– A gazdag ifjú nem tudta elhagyni sokféle földi kincseit, nagy vagyonát, „gazdagságát” Jézus Krisztusért (17–21), ezért szomorúan, elkomorult arccal távozott Jézus közeléből (22).
– Ekkor Jézus a tanítványaihoz fordult és kijelentett egy tényt: nehéz bejutni az Isten országába (24–25). Embereknek, emberi erővel lehetetlen ez (27), mint ahogy a tevének lehetetlen átjutni a tű fokán (25). A kép szó szerinti értelemben is, de a magyarázatok értelmében is a lehetetlenséget fejezi ki: sem a tű fokán, sem a „tű fokának” becézett szoros, pici kapun nem férhetett át a teve.
– Ezt az emberileg lehetetlent tovább fokozta Jézus, amikor a tanítványokhoz fordulva azt hangsúlyozta, hogy házat, testvért, szülőt, gyermeket, földet, vagyont; mindent el kell hagyni Őérte és az evangéliumért (28–29).
– Mi is kérdezhetjük; én is kérdezem, aki nem tudok a családom nélkül létezni, akinek fontos a háza, vágyik végre a saját háza után, akinek fontosak a személyes cuccai: akkor ki üdvözülhet? (26).
– Embereknél ez lehetetlen! Isten cselekszik mindent! Isten képes változtatni a földi „sorrendeken”! (31) A halálban pedig minden e-világi gyarló ragaszkodásunk semmivé lesz. Ám az Úrban mindent elengedve, százannyit kapunk vissza, a ránk bízottakat különösen. Ekkor Istentől rendelt helyén, más minőségben kapjuk vissza a „kincseket”, az üdvösség bizonyosságában (30).