„Ugyan, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Bír 19,22–30
A tegnapi elbeszélés folytatása Izráel királyság előtti időszakának egyik legszomorúbb története, mely Lót sodomai vendéglátásával rokon. A vendégszeretet gyakorlásának egyik lényege, megvédeni a vendéget mindentől az ott tartózkodása idején, ami itt sikertelennek bizonyult. A vendégre támadó gibeaiak szexuális erőszakukat végül annak másodfeleségén töltötték ki, akinek hűtlenségéről olvashatunk a történet elején. A halálra kínzott asszony vére az égre kiált, amit Izráel minden törzsének tudnia kell. A közösség szolidaritása minden tag számára erőforrás a legnehezebb pillanatokban is.
RÉ 140 MRÉ 140
„…mindnyájan együtt voltak…” (Apostolok cselekedetei 2,1–13) Apostolok cselekedetei 2,1–13
(1) „…mindnyájan együtt voltak…” (Apostolok cselekedetei 2,1–13)
1. vers. Együtt voltak Isten népének tagjai. Együtt ünnepeltek. Együtt adtak hálát az aratási ünnepen az Úrnak. Noha szétszóródtak; Istenük, Írásuk, hitük, ünnepük összetartotta őket. Amikor együtt áll meg Isten népe az Úr előtt, akkor adatik a Szentlélek; valamint akkor adatik a Lélek ajándékaként az Ige üzenete, és a Jézus Krisztusba vetett hit. Ilyenkor Isten Lelke mozdul, a minket már éltető isteni Lélek betölt bennünket, hogy mi is együtt mozduljunk a „holtpontról”: higgyünk, ünnepeljünk, hálát adjunk.
2. vers. Isten Lelke láthatatlan, de látható erővel munkál, mint a szél.
3. vers. Isten Lelke fellelkesít, de nem túlpörget, miközben melegít, világít, megtisztít; akárcsak a tűz.
4–11. versek. Isten Lelke megnyitja életünket az Ő felséges dolgaira, Igéjére, Jézus Krisztusban megmutatott megváltó szeretetére, hogy nyelvünk is Őt dicsérhesse. Sokféle a nyelv, de egy az üzenet: Jézus Krisztus! Ez a nyelvcsoda! Egy a Megváltónk, Értjük az Ő szavát, ezért értjük egymást mindenkor.
12–13. versek. Akik nem tartoznak a gyülekezet közösségébe, azok nem kapják a Lelket, nem értik az üzenetet, és mivel az teljesen idegenné lesz nekik, csak gúnyolódni és vádaskodni tudnak. Könyörögjünk Isten Szentlelkéért!