előző nap
következő nap

„Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát Izráelben,...” 1Krón 14

1 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki. 2 Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy naggyá és magasztossá tette uralkodását népének, Izráelnek a javára. 3 Dávid több nőt is feleségül vett még Jeruzsálemben, és további fiakat és leányokat nemzett. 4 Ez a nevük azoknak a gyermekeinek, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 5 Jibhár, Elísúa és Elpelet, 6 Nógah, Nefeg és Jáfía, 7 Elísámá, Beeljádá és Elífelet. 8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték egész Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük. 9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. 10 Akkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! 11 Fölvonultak tehát Baal-Perácímba, és ott megverte őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten általam ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat. 13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet. 14 Ekkor Dávid újra megkérdezte az Istent, Isten pedig azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák felől vonulj ellenük! 15 Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát! 16 Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Isten, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig. 17 Dávidnak híre ment minden országban, és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között.

A mai igeszakaszban több olyan dolog is szerepel – többnejűség, az ellenség kíméletlen elpusztítása –, amelyen a mai ember megdöbbenhet. Ha azonban ezektől elvonatkoztatunk, van egy „viszony" az igében, ami példaértékű: ez pedig Dávidnak az Istenhez fűződő viszonya. Dávid a sikert is az Úr ajándékaként élte meg (2), és az élete veszélyes konfliktusai közepette is dialógusban, élő és Istenre figyelő párbeszédben maradt vele. Te mikor és hogyan fordulsz Istenhez? Eszedbe jut a hálaadás a sikereidben, és elfogadod az ő tanácsait, vezetését a bajban?

RÉ 124 MRÉ 124

„…melyik hely az én nyugalmam helye?” (Apostolok cselekedetei 7,44–53) Apostolok cselekedetei 7,44–53

(49) „…melyik hely az én nyugalmam helye?” (Apostolok cselekedetei 7,44–53)

Istentől elszakadt állapotunk legbeszédesebb jele AZ EMBERLÉT NYUGTALANSÁGA. A jóléti társadalmakban ez túlpörgésben, önző tevékenységmániában, vagy kedélybetegségek sorában mutatkozik meg. Minden vibrál körülöttünk. A világméretű feszültségek kitapinthatók. Az ember kitikkad ebben a nyugtalanságban.

– 1. Fontos a templom! A látható épület, a látható egyház puszta létével hirdeti az élő Isten jelenlétét, megváltó szeretetét, és azt az üdvösséges nyugalmat, amelyet az Úr, népének szánt. Először „mindössze” egy sátor lett templommá Isten népe számára, majd Dávid király kezdeményezésére Salamon király építhetett templomot az Úrnak. A babiloni fogság után újraépítették a lerombolt templomot. Jézus Krisztus halála és feltámadása óta számos templom, azokban felhangzó Ige, ott szolgáló gyülekezet hirdeti azt a nyugalmat, amelyet Isten készített nekünk (44–47).

– 2. Ez a nyugalom a hit ajándéka. Ez a nyugalom megtapasztalható földi életünk minden küzdelmei között is. Ez a nyugalom nem egy passzív, tétlen nyugalom, hanem az üdvösség bizonyosságának nyugalma, már ebben a világban, a legnehezebb helyzetekben is. Ez a nyugalom megtapasztalható, ha az ember, a világ zajából kilépve, beül imádkozni egy templom csendjébe. Ezt a nyugalmat mindenestől Isten ajándékozza nekünk (50). Mi ezt a nyugalmat, az Isten kegyelme által elfogadhatjuk, ezzel a nyugalommal helytállhatunk a világ nyugtalanságában, és továbbadhatjuk ezt az üdvösséges nyugalmat, másokat is bátorítva, megnyugtatva. Éppen ebben a szolgálatban lesz aktívvá, áldottá ez a nyugalom. Ez a nyugalom Jézus Krisztusban van! Isten nem kőből épített házakban lakik (48), de mégis kell a templom, amely Isten népének lakóhelye, Isten Igéje hirdetésének, az üdvösséges nyugalom örömhírének színtere.

– 3. Nagy kérdés, hogy gyülekezeteink belső életében, szolgálatában – minden nehézség ellenére – tetten érhető-e ez a szent nyugalom? Aki belép ide, Jézus Krisztussal, az Ő örömhírével és testvérekkel találkozik-e, vagy a világ vibrálása közöttünk még ellentmondásosabban szikrázik? Mi is ellene szegülünk a Szentléleknek? (51) Isten kiválasztó kegyelmének jele, hogy ellenállhatatlan az Ő kegyelme. Ha közöttünk minden különbözőség ellenére megoldhatatlan feszültségek rombolnak, és a látható egyház intézményes, aránytalan túlsúlya bedarálja a krisztusi örömhírt, akkor mi is „a próféták gyilkosai”, a megváltó Jézus Krisztus árulói vagyunk. Akkor még nem járunk hitben (52–53).

– Urunk, adj üdvösséges, tevékeny nyugalmat nekünk, hogy ennek a nyugalomnak eszközei lehessünk öngyilkosan vibráló világunkban!