előző nap
következő nap

„...béke volt az országban...” 2Krón 14

1 Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek lát Istene, az Úr. 2 Eltávolíttatta az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörette a szent oszlopokat és kivágatta a szent fákat. 3 A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. 4 Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. 5 Épített Júdában erődített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr. 6 Ezt mondta a júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül fallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az Urat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. 7 Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak. 8 Kivonult ellenük az etióp Zerah egymilliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésá alá. 9 Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. 10 Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit! 11 És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, 12 Ászá és hadinépe pedig egészen Gerárig üldözte őket. Elestek az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr és az ő serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. 13 Megvertek Gerár környékén minden várost, mert az Úrtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. 14 A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.

„Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene", hogy „minden illendően és rendben történjék!" (1Kor 14,33.39). A békesség azonban nemcsak annyit jelent, hogy nincsen viszálykodás az életünkben, hanem azt is, hogy nem tudnak befurakodni hamis gondolatok a szívünkbe. A békesség ebben az értelemben a rendezettség nyugalma (Ágoston). Ászá azt cselekedte, ami jó és igaz volt az Úr előtt és „...béke volt az országban..." (5). Így számára – mint ahogy számunkra is – a békés élet nem a kényelem, hanem a belső megújulás és erősödés alkalma.

RÉ 274 MRÉ 399

„Pál azonban úgy tartotta helyesnek…” (Apostolok cselekedetei 15,36–41) Apostolok cselekedetei 15,36–41

(38) „Pál azonban úgy tartotta helyesnek…” (Apostolok cselekedetei 15,36–41)

– Döbbenetes, hogy a jeruzsálemi gyűlés után – amely a Jézus Krisztus ügyét, a testvéri egységet, a rendet, az „egyházfegyelmet” munkálta, a krisztusi szeretet nyitottságában –, azonnal támad a gonosz. Ez nem tűrheti a hitbéli rendet és szeretetet.

– A támadás abban nyilvánult meg, hogy Pál és Barnabás összevesztek a második missziói út elején, János Márk személyén. Pál nem akarta magával vinni azt a Márkot, aki az első missziói út elején otthagyta őket és hazament (38; 13,13). Barnabás azonban ragaszkodott János Márkhoz (37). Ezért meghasonlás támadt közöttük, elváltak egymástól. Pál Szilásszal indult útnak (39–40).

– Milyen nagy volt Pál hite! Mekkora hit kell ahhoz, hogy valaki visszatérjen azokra a korábbi helyekre, ahol őt megverték, majdnem halálra kövezték. De ő elindult, mert Jézus Krisztus ügye vezette (36). Ugyanakkor ez a nagy hit félelmetes. A jeruzsálemi gyűlés határozata Pál álláspontját képviselte, abban nem őneki kellett engedni. Itt azonban most Pálnak kellett volna engedni Barnabás irányában. Ő azonban nem engedett. Pedig nem is lényegi kérdésről volt szó. Pált nem véletlenül áldotta meg az Úr ezzel a határozott hittel. Küldetéséhez erre volt szükség. Ez azonban kiemelt kor, kiemelt helyzet, kiemelt emberének esete. Uram, ajándékozz hitet nekünk; – de ne félelmetesen nagy és mozdíthatatlan, hanem hitvalló és mégis szelíd hitet adj mindennapi szolgáidnak.