előző nap következő nap

„Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket” 2Krón 15

1 Azután Isten lelke kiáradt Azarjára, Ódéd fiára, 2 aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. 3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, a papok tanítása és a törvény nélkül. 4 De ha nyomorúságában megtért az Úrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta. 5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak. 6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. 7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma! 8 Amikor Ászá meghallotta ezeket a szavakat, Ódéd próféta próféciáját, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután felújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt állt. 9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként közöttük laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr. 10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, 11 és hétszáz marhát meg hétezer juhot áldoztak az Úrnak azon a napon a hazavitt zsákmányból. 12 Majd szövetséget kötöttek arra nézve, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 13 és hogy meg kell halnia mindenkinek, aki nem az Urat, Izráel Istenét keresi, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 14 És megesküdtek az Úrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől. 16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál. 17 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg Izráelben, Ászának tiszta volt a szíve egész életében. 18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. 19 Nem is volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.

„Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket" (2). Az Istennel való találkozás az ő kegyelmének munkája, a bálványainktól való szabadulás pedig tudatos döntésünk eredménye. Ennek következményét igénkben olvashatjuk: megújul az oltár, és megújul az emberi szív (12). Ne adjuk alább ma sem! Amilyen disszonáns a lyukas templomi szőnyeg a hívek gyülekezetében, olyan disszonáns az üresen kongó, engedetlen szívű közösség a megújult (újonnan épített) templomban vagy gyülekezeti házban.

RÉ 463 MRÉ 250

„Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány…” (Apostolok cselekedetei 16,1–5) Apostolok cselekedetei 16,1–5

(1) „Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány…” (Apostolok cselekedetei 16,1–5)

– Pál és Szilász meglátogatták az első missziói út gyümölcseit, a galáciai gyülekezeteket Derbében, Lisztrában, Ikóniumban. Az apostol Timóteus személyében itt ÚJ MUNKATÁRSAT KAPOTT, aki Pál első látogatásakor tért meg, öt évvel azelőtt.

– 1. Timóteusról jó bizonyságot tettek a testvérek (2), így a gyülekezet vezetői imádsággal és kézrátétellel bocsátották el őt a szolgálatba (1Timóteus 4,14).

– 2. Isten nagy ajándéka a hívő, megbízható munkatárs, akiről sokaknak jó véleménye van, és akit hivatalosan is delegálhatunk egy feladatra, az Úr áldását kérve szolgálataira.

– 3. Timóteus valóban Jézus Krisztusban hívő, újjászületett, szolgálatra elhívott ember volt. Ez pedig elsőrenden abban mutatkozott meg, hogy az ügy és Pál iránti tisztelettel és engedelmességgel tette azt, amit rábíztak. Timóteus mindig tudta, hol a helye, mi a feladata. Timóteus nem vitázott, hanem megbízhatóan, örömmel, áldásosan szolgált. Timóteus a kevésen hű volt, és egyre többet bíztak rá (Máté 25,21).

– Urunk, adj megbízható munkatársakat, szolgatársakat nekünk!