előző nap
következő nap

„Mindennek megszabott ideje van...” Préd 3

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. 16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. 17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. 18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és ugyanolyan lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? 22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

A Biblia egyik legszebb és máig legaktuálisabb fejezete a Prédikátor könyvének harmadik része, annak is az első nyolc verse. „Mindennek megszabott ideje van..." (1). Ebben élünk nap mint nap, de ezek a sorok nagyobb távlatokba és összefüggésekbe helyezik sorsunk alakulását. El kell fogadjuk, hogy életünknek vannak pozitív meghatározói és negatív formálói is. Az egyikben a felfedezés örömével lehetünk együtt, a másikban a belenyugvás felvállalásával. Milyen csodálatos és felszabadító az a biztonság, hogy Isten „szabja meg" és „szabja ránk" az időt! Hálát adsz-e ma is azért, hogy „jól élsz"?

RÉ 129 MRÉ 129

„…a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán…” (Apostolok cselekedetei 23,23–35) Apostolok cselekedetei 23,23–35

(31) „…a kapott parancs értelmében átvették Pált, és elvitték az éjszaka folyamán…” (Apostolok cselekedetei 23,23–35)

– Az események külső kerete az, hogy Klaudiusz Liziász, a helyi római ezredes Pált Jeruzsálemből Cézáreába, Félix római helytartóhoz vitette, egy levél kíséretében (23–30). Félix megállapította, hogy az ügyben Ő az illetékes, és Pál vádlóinak jelenlétében meghallgatást tart (31–35). A száraz kereteket lehetne részletezni kortörténeti, jogi ismeretekkel, hiszen például Félix helytartó élete önmagában egy regény. De ez még mindig csak a cirádázott keret.

– Az események belső folyamata pedig azért veszélyes, mert ez mindenkinek a saját ügye. Éppen ezért, amikor olvassuk a sorokat, talán a saját mostani gondjaink nyomasztanak bennünket, de igen nehezen gondolunk bele abba, hogy micsoda kiszolgáltatottságot kellett újból, nem először, átélnie Pálnak. Tehetetlen állapot ez: katonák, fegyveresek között, parancsokat teljesítve, miközben éjszaka cipelték az apostolt fogolyként, innen oda, meghallgatásokra. Abszurd, hogy éppen ezzel védelmezték Pált, mert már agyonverte volna a másik oldal. Mit érezhetett Pál? Ez nem is téma. Pedig a kiszolgáltatottság senkinek sem jó. Az emberlét legnyomorultabb tapasztalata a kiszolgáltatottság. De nem önmagában a kiszolgáltatottságról van itt szó. Pál az evangélium ügye miatt vállalta ezt a kiszolgáltatottságot. Tehát nem csak úgy „általában” sodródott. Ez lényeges szempont.

– Az események „felülről” való értelmezésére azonban csak „a hit szeme” képes. Ez felülír mindent. Pál tudta, hogy nem Liziász, nem Félix, hanem az Úr Jézus Krisztus áldott, óvó, megtartó kezében van az élete (23,11). Ez a bizonyosság mindenre elégséges!