előző nap
következő nap

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.” Préd 4,1–12

1 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. 2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. 4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! 5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát. 6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. 7 Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: 8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog. 9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10 Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.

A ma szinte divatnak tűnő „egyedülállóságot" vizsgálja meg a szentíró. Nem vonja kétségbe, hogy így is lehet járni az életutat, és eredményeket elérni (8). Nagy kérdés viszont az, nem hiábavaló-e az elért eredmény (7). Sokkal jobb az, ha az életúton társat kapunk (9), akivel karöltve szembe lehet nézni három nagy veszéllyel: a saját esendőséggel (10), a természeti kihívásokkal (11) és az emberi támadásokkal (12). Az ilyen összefogásban megmutatkozó „hármas fonál nem szakad el egyhamar" (12).

RÉ 51 MRÉ 51

„…panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.” (Apostolok cselekedetei 24,1–9) Apostolok cselekedetei 24,1–9

(1) „…panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.” (Apostolok cselekedetei 24,1–9)

PANASZ

– 1. A panaszt, a zsidó Nagytanács nevében, Anániás főpap szószólójaként Tertullusz ügyvéd tette meg. Beszéde retorikai remekmű, gyönyörűen felépített, hatásos, és hogy kitűzött célját elérje, a tartalom az emberi cél szolgálatában áll. Az ügyvéd, a helytartót köszöntő, dicsérő, jóindulatot megnyerő szavaival és egész beszédével azt akarja elérni, hogy Pál ügyét adják vissza a Nagytanácsnak, mert az csupán vallási ügy, ami a római jog szerint sem tartozik az államra. Pál sorsa ezzel meg lenne pecsételve (3-8). A panaszhoz csatlakoztak mindazok, akik Anániás főpappal együtt eljöttek. Ez volt a mandátumuk.

– 2. Tele van a világ panasszal. Melyik a jogos panasz? Melyikre figyeljünk? Hová álljunk: a panaszos, vagy a panaszlott oldalára? Kinek van igaza? Éppen melyik ügyben, melyik szereplő vagyunk, panaszos, vagy panaszlott, és miért? Örök kérdések ezek.

– 3. Isten nem ad helyt a panasznak! Az Úrnak igaza van. Mindnyájan előbb-utóbb olyanokká leszünk, akik ellen jogossá lesz a panasz... Az Úr azonban a bepanaszolt oldalára állt. Az Úr, egyszülött Fiát már kiszolgáltatta népéért és a világért. A tökéletes áldozat megtörtént. Több áldozatra nincs szükség! Isten többé nem engedi, hogy értelmetlenül beáldozzuk egymást. Még akkor sem engedi ezt az Úr, ha a külső események menetére tekintve továbbra is tombol a gonosz, és folyamatosan beáldozzuk egymást saját ügyeink oltárán, „nemes ügyekre” hivatkozva: ma én valakit, holnap engem valaki más. Isten azonban övéi kezét soha nem engedi el.

– 4. Az Úr védte az evangélium ügyét, védte szolgáját, Pált; ezért sem engedte őt kiszolgáltatni. Csak járjunk az Ő ügyében! A többit az Úr megteszi, hiszen nem szunnyad a mi őrizőnk (Zsoltárok 121,5), aki Jézus Krisztusban örökre megváltott.